Honey Badger

Aranyos kis szösszenet arról, hogy mi történik Andyvel egy bokorban, miközben a tőle néhány méterre napozó Ashley testében gyönyörködik... 



 - Andy szemszögébõl -

Iszonyatos hõség van Los Angelesben; legalább egymillió fok árnyékban, ha nem több. Mi a fészkes fenéért nem vonszoltam még el a seggem errõl a rohadt szûk helyrõl?! Biztos vagyok benne, hogy ha az alá a fa alá ülnék, akkor is tökéletes kilátásom lenne, és talán több árnyék vetülne rám, mint egy bokorban… de akkor lehet, hogy felfedezne engem. Tényleg annyira feltûnõ lennék egy fa mögött? Elképzelhetõ. A napon minden legalább tízszer jobban látszik, én pedig mindenképpen feltûnõ lennék, még tömegben is. Egy szál magamban, vagyis sok száz ember nélkül, a nap hevében tuti, hogy feltûnõ lennék. Talán azt hinné, kutya vagyok? Várjunk csak, dehogyis hinné… nincs az a kutya, amelyik úgy néz ki, mint egy pók, egy gazella és egy… bolyhos szõrû valami keveréke. Az átkozott páratartalomnak köszönhetõen a hajam szanaszét áll, mint a szar, és ez növelné a lebukás esély… oh, a francba. Tüsszentenem kell. Meg fogja hallani! Ki fogja találni, hogy már egy órája õt figyelem napozás közben, és utálni fog ezért. Oh, Istenem, csak most ne. Rohadtul ragyog a teste a forróságban, nem tüsszenthetek most… esetleg megtehetném, hogy – HAPCI!

Basszus.

Engem néz. Illetve a bokrot. Kérlek, könyörgöm, ne gyere ide! Csak feküdj ott, továbbra is póló nélkül, és ne törõdj a hapcizó bokorral! Különben sincs semmi baj egy prüszkölõ bokorral. Oh, köszönöm, Istenem, már nem engem figyel. Kösz…

- Hé, Andy!

- Fenébe – suttogtam, miközben majdnem kiestem a bokorból. Nem is suttogás volt, inkább egy ideges vinnyogás. Felnéztem Jinxxre, aki mellettem térdelt, és zavart arckifejezéssel pillantott rám. – Mi a fasz van, öreg?

- Ezt én is kérdezhetném, ugyanis te vagy az, aki Ashleyt stíröli egy bokorból. De miért?

- Napozik…

- Hát aztán? Miért kell neked… oh! – Jinxx elvigyorodott, és egy kicsit kidugta a fejét a bokorból. – Hé, srácok! Nekem volt igazam. Õt nézi!

- Mi a fenérõl beszélsz, Jinxx?

- Én, Christian és Jake fogadtunk, hogy vajon mit mûvelsz a bokorban. Nyertem. – Jinxx vigyorgott, és újra letelepedett a bozótban. – Hála neked, húsz dollárral gazdagabb lettem.

- Hé, Jinxx, vidd odébb a kövér segged, mi is oda akarunk férni – suttogta Jake, miközben bepréselte magát mellénk. CC követte õt. Bedugta a fejét a bokorba, és rosszallóan nézett rám.

- Miért nem tudtál inkább bogarakat keresni, Andy? – kérdezte halkan, és õ is próbált mellénk férkõzni. – Nyertem volna húsz dollárt, ha nem vagy ilyen perverz.

- Nem vagyok az! – csattantam fel, ellenségesen pillantva rá. – Én csak… pofa be.

- Basszus, Jake, a térded az ágyékomban van!

- Ha megmozdulnál, nem lenne!

- Ti legalább befértek, az én seggem viszont még mindig kinn van a kibaszott, tûzõ napon.

- Talán, ha nekiállnál fogyózni…

- Befognátok a pofátokat, srácok? – suttogtam elkeseredetten, miközben végignéztem mindhármukon. – Ha ezentúl perverznek fogtok hívni, legalább hadd legyek az!

- Oké, higgadj le, gazella – kuncogott Jake, miközben a lábamat bökdöste. – Ha rövidebb lábaid lennének, valószínûleg mind elférnénk.

- Amúgy miért bámulod õt egy bokorból? – suttogta Jinxx, és kikukucskált a bokorból Ashleyre, aki csodák csodájára még mindig nem lõtte be a beszélõ bokrot. – Miért nem akkor nézed, amikor eszik, alszik, vagy miközben próbál kiszabadulni a láncokból, amikkel végül is ki fogod kötözni, vagy amikor próbálja visszanyerni az eszméletét, miután te…

- Pofa be, Jinxx! – visítottam, és jól sípcsonton rúgtam, majd szúrós tekintettel néztem rá. – Mi van, azt hiszed, megerõszakolnám?!

- Még nem – suttogta CC vigyorogva.

- Legalább elférek egy rohadt bokorban.

- Én is elférnék, ha nem lennének a gazella lábaid…

- Idefigyeljetek – suttogta Jake. Dühösnek tûnt. – CC, próbálj végigfeküdni a lábainkon vagy valami, biztosan jobban elférsz majd. Hacsak Andy nem lenne hajlandó kidugni a lábait egy kicsit a bokorból…

- Uh, rendben. – Kiroppantottam a lábaim, ide-oda mozgattam, majd újra kinyújtottam, most már a bokron kívül. – Most már elfér a hájas seggetek?

- Igeeen – suttogta CC, bekúszott a bokorba, és a hátamnak támaszkodott.

- Jól van, mert én többet nem fogok fészkelõdni a kedvetekért.

- Köszönöööm, Andrew, te vagy az én hõsöm! – Bosszantóan ájuldozott mögöttem. – Mi lenne velem nélküled?

- Fogd be – húztam meg a haját.

- Aú!

- Shh! – Jake összevont szemöldökkel nézett rám és CC-re. – Andy, ne légy ilyen aljas CC-vel! CC, fejezd be a nyávogást, és ne idegesítsd Andyt!

- De…

- Fogjátok be, most már komolyan – fújtatott Jinxx. – Ha nem maradtok csendben, mindkettõtöket megborotvállak, miközben alszotok.

- Ez nem igazság, haver!

- Nem. Érdekel. CC. Most dugulj el, és hagyd Andyt, hadd játssza ma a pedofilt!

- Hé! – nyafogtam az ajkamat lebiggyesztve, miközben Jinxx teli szájjal vigyorgott rám, mint mindig. – Nem vagyok…

- Csitt! Mereszd inkább a szemeid a te drágalátos basszerosodra.

- Egyébként is, mi a fenét csináltok ti még itt? – kérdeztem, miközben nyújtogattam a nyakam, hogy újra láthassam Ashleyt. – Nem tudnátok elhúzni, és valaki mást idegesíteni?

- Nos, de – mondta Jake, és Jinxx mellkasának dõlt, hogy kényelmesebben elférhessen. – De téged olyan könnyû felhúzni. Na, szóval miért is bámulod õt?

- Egyszerûen… fantasztikusan néz ki napozás közben – suttogtam, miközben megmozdítottam a lábaimat, mert már begörcsöltek a kényelmetlen pozitúra miatt, amibe kényszerültem. – Én csak… nem tudom… olyan lazának tûnik.

- Aww, Andy belezúgott! – vihogott Jinxx, és rajtam vigyorgott.

- Már nem látom – kukucskáltam ki a bokorból. – Talán…

- Elnézést – hallatszott közvetlenül a bokor fölött -, de mi a fészkes fenét csináltok itt?

Felpillantottam, és megláttam Ashleyt, miközben szigorúan nézte, ahogy négyen kuporgunk a bokorban. A testén apró izzadságcseppek gyöngyöztek. Uh, istenien nézett ki ebbõl a szögbõl. Csodásan néz ki bármilyen szögbõl, de édes Istenem, abban a percben lenyûgözõ látványt nyújtott.

- Nos?! – csattant fel, és kifejezetten engem fixírozott. Körülnézve rá kellett jönnöm, hogy mindenki rám szegezi a tekintetét.

- Uh, honnan tudtad, hogy itt vagyunk?

- Andrew, a rohadt nagy lábaid kiállnak a bokorból. Nem szoktam vékony, testhez álló farmerbe bújtatott lábú bokrokat látni mindennap.

- Hát, uh…

- Andy téged nézett, miközben napoztál – kotyogta ki Jake, és ijedten fordította el a tekintetét, mert elvakította az Ashleybõl áradó fenyegetõ ragyogás.

- Várj, micsoda? – kérdezte Ashley, és halványan elpirult. - Nézted, ahogy napozom?!
Csendesen bólintottam, de nem mertem felnézni rá. CC megbökte a hátam, ezért felé fordultam. A fejével Ashley irányába biccentett. Felpillantottam rá, épp az alsó ajkát harapdálta, és elpirult dühében. Éreztem, ahogy még jobban elvörösödöm, pedig már amúgy is pirultam rendesen.

- Uh, bo-bocsi, Ash…

- Beszélhetnék… veled egy percet?

- Um, persze –nyögtem ki, szaporán pislogva. Jinxx, Jake és CC tágra nyílt szemekkel bámult rám.

- Um, négyszemközt – közölte Ashley, és végignézett a három egymáshoz préselõdött srácon. Két perc telt el azzal, hogy kievickéltek ebbõl a szûk bokorból, de végül is egy csomó küszködés és morgás után, a lökdösõdésrõl már nem is beszélve, kijutottak. Ashley ügyetlenkedve bemászott a bokorba, és letelepedett velem szemben.

- Most már… uh… visszahúzhatod a lábaid.

- He? Oh! Oh, igen – hebegtem, mikor észrevettem, hogy a lábaim még mindig félig kilógnak a bokorból. Felhúztam, és a mellkasomhoz öleltem õket.

- Tulajdonképpen miért stíröltél engem, Andy?

- Nézd, fogalmam sincs, én csak…

- Ne keress kifogásokat, Andrew. Az igazat akarom hallani, most.

- Szerintemszexivagynapozásközben – hadartam, és szégyenkezve pillantottam a fûre.

Kínos csend támadt, s amikor újra Ashleyre néztem, az arca csupán néhány centire volt az enyémtõl. Halványan mosolygott rám.

- Tényleg, Andy? Ez minden?

- Ühüm…

- Jó, mert azt hittem már, valami komoly dolgot csináltál… - suttogta, és közelebb hajolt hozzám.

- Uh… Mi… mit csinálsz?

- Shh, Andy…

- De… - kezdtem, Ashley édes ajkai viszont félbeszakítottak. Lehunytam a szemeimet és az ízére koncentráltam. Hm, mentolos rágógumi… legalábbis azt hiszem, de vitathatatlanul csodálatos volt. Az ölembe csúszott, miközben az ajkai még mindig a számon voltak. Átkaroltam a derekát, és közelebb húztam, Ashley viszont elhúzódott, és édesen mosolygott döbbent arckifejezésemen.

- Ash… - suttogtam, mélyeket lélegezve.

- Mm-mm – kuncogott, és közelebb hajolt, majd megcsókolta a kulcscsontjaimat. – Ne mondj semmit, csak hagyd, hogy megtörténjen.

Bólintottam, újra magamhoz húztam az arcát, és gyengéden megcsókoltam. Halkan kuncogott csók közben, majd elhúzódott, és kissé ügyetlenül felállt a bokorban. Összezavarodva néztem rá.

- Mit csi…

- Ne vedd sértésnek, de nem igazán szoktam bokrokban csinálni… nem túl kényelmes – nevetgélt, miközben a karomnál fogva felhúzott. A lábaim teljesen megmerevedtek, valószínûleg a másfél órás bokorban üldögélés miatt.

- Hová megyünk?

- Hozzám – vigyorgott Ashley, miközben a szemöldökét emelgette. Magamban derülve követtem õt.

Holnapra minden tagom fájni fog…




Az eredeti mű szerzője: TweetSnape.
A deviantART.com oldalon megtaláljátok az eredeti, angol nyelvű novellát, ugyanezzel a címmel (Honey Badger).
A lektorálásért köszönet Tirának. :)