Ahogy a sötétség lassan kifakult és reggelbe fordult, felébredtem. Rajongó tekintetem a kedvesemre siklott; hófehéren fénylő mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, miközben a karjaim közt aludt. Sötét szempillái az arcát simogatták, ahogy a szeme alig észrevehetően meg-megrebbent a szemhéja alatt. Néhány kóbor hajtincs az arcába hullott. Ez a rendkívüli arc olyan ártatlanságot sugallt, amely nem igazolta a néhány órával ezelőtt történteket. Még mindig érzem az érintését a bőrömön. A testünk egymáshoz simult, amennyire csak lehetséges volt. Az apró csípései a fülemen a szelíd nyögésekkel együtt összezavarták az érzékeimet. Az egyetlen dolog, amit még meg tudtam különböztetni az elfojtott sóhajoktól, ahogy a csípőm játszi könnyedséggel végiggördült rajta, és azok a hosszú, sima lábak közelebb húznak, egyre többért és többért könyörögve.
Kinyitottam a szemem, ráébredve, hogy képzeletemben elöntött a vágyam. Felsóhajtottam, és megráztam a fejem, miközben a partneremre néztem, enyhén elmosolyodva színlelt ártatlanságán. Úgy nézett ki, mint egy kis angyal… aki csak értem hullt a Földre... a szárnyai eltörtek. Gyengéden mosolyogtam, könnyedén megcsókoltam az alvó fiú arcát, arra késztetve ezzel, hogy ő is elmosolyodjon és rám nézzen, felfedve éber tekintetét. Az a pillantás… hogyan tudna bárki is ellenállni neki? Tudom, hogy én képtelen vagyok… sosem tudnék. Annyira hasonlít az enyémhez…
Felnézett rám, és szelíden kuncogott, közben egyik lábát a csípőmre téve hozzám simult, vigyorogva a testem reakcióján. Az orrát a nyakamhoz érintette.
- Hm… te is a múlt éjjelről álmodtál? – kérdezte halkan, mélybarna színű szemei a tekintetembe fúródtak. Alig láthatóan bólintottam.
- Igen, bébi – nevettem halkan, kissé közelebb csúszva hozzá, egyetértő dorombolásra késztetve őt ezzel, az arcomon pedig szétterült egy mosoly. Oh, hogy imádtam ezt a reakciót! Éreztem, hogy valami közénk csúszik, megragadva a merevedésem. Gyengéden tartotta, és egy hüvelykujj kúszott a makkomra, csaknem kegyetlenül ingerelve azt. Az én angyalom keze. Halkan felsóhajtott, miközben hozzányomtam a csípőm a kezéhez, és gyengéden megcsókoltam. Finoman húzogatta a kezét a hímvesszőmön. Halkan dorombolt, megnyalva a gyönyörű ajkait, és lassan lejjebb húzódott, nedves nyomot hagyva maga után a nyakamtól lefelé. A köldökömnél elidőzött egy kicsit, majd végignyalta a férfiasságom, ismét felizgatva engem.
Fenébe… tudja, hogy ezt ki nem állhatom, futott át az agyamon, miközben gyengéden a hajába túrtam. Azok a fantasztikus, kócos tincsek úgy látszik, mindenkit elcsábítanak. Halkan felnyögtem, érezvén, ahogy körbeölel a meleg ajkaival. Kissé meglöktem a csípőm, arra vágyván, hogy minél többet befogadjon belőlem. Egyszer csak kivett a szájából, és alig hallhatóan csettintett a nyelvével.
- Na, na, na… nem kell úgy sietni. – Önelégülten mosolygott, felemelkedett, és megcsókolt. A nyelvén éreztem az ízem. Oh, az az édeskeserű íz… vegytiszta… én.
Halványan elmosolyodtam, miközben a nyelvével játszott a számon. Elfogadtam az ajkait, elmélyítettem a csókot, és éreztem a merevedését az enyémhez feszülni. Halkan kuncogtam, és határozott mozdulattal döntöttem le az ágyra. Vigyázva, nehogy félbeszakítsam a csókot, benyúltam a fiókba, hogy kivegyem a síkosítót*. Egy pillanattal később felültem, az ujjaimra nyomtam belőle valamennyit, és az egyiket a bejáratának feszítettem. Bill megint dorombolt, szinte sürgetően, ahogy túlzottan óvatosan belécsúsztattam. Még mindig könnyen magába fogadta, csakúgy, mint előző éjjel, így az előzőhöz csatlakozott még egy ujjam, egész mélyre hatolva, de mégis gyengéden. A csípőjét finoman felemelte annak ellenére, hogy továbbra is tartottam őt.
- Még, Tom… méég! – könyörgött, az ajkaimon pedig mosoly terült szét, és egy harmadik ujjam is beléhatolt, hogy gyengéden mozgatva ezeket kitágítsam őt, és rávegyem, hogy csaknem úgy doromboljon, mint egy macska. A szabad kezemmel saját magamat simogattam, végül kihúztam az ujjaim belőle, és hozzányomtam a csípőm, gond nélkül becsúsztatva merev hímtagomat ikertestvérembe.
Bill finoman felmordult, szinkronban mozgatva a csípőjét az enyémmel, ahogy fáradhatatlanul újra és újra beléhatoltam. Lenyűgöző, hogy mennyire passzolunk az ágyban. Az ő mozdulata az enyém, az enyém az övé. Miért ennyire fantasztikus együtt lenni a saját ikertestvéremmel?
Egy apró zihálás rántott vissza a valóságba, és még láttam, ahogy az én Billem szemhéjai lecsukódnak…
A mű szerzője: VoX
A fiction.tokiohotelfiction.com oldalon megtaláljátok az eredeti művet World of Our Own címen.
Lektorálásért köszönet Tirának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése