Don't Tell Mom! 9.2. fejezet

Gustav gyanúja tovább erősödik az ikrekkel kapcsolatban, Tom pedig egy részeg pillanatában megbocsáthatatlannak tűnő hibát követ el.

- Basszus – nyögött fel Tom, miközben reszketve ereszkedett vissza a könyökére -, ez volt az eddigi legjo...

- Nem is igaz – vágott a szavába Bill.

- Pedig egész klassz volt – felelt a bátyja, majd megérintette a saját farka csúcsát, mire összerezzent. Inkább legurult Billről, és a cigis doboz felé nyúlt. Az öccse felkapta az öngyújtót, meggyújtotta vele a cigarettáját, és beszívta az első kilehelt füstcsíkot.
 
- Most már éhes vagyok – suttogott Bill, ahogy elvette Tomtól a cigit. Szívott egy slukkot, aztán az orrán keresztül engedte ki a füstöt. – Rohadt éhes... ó, és szomjas is.

A rasztahajú visszavette tőle a cigit, és mélyen letüdőzte a füstöt. – Jézusom, azt sem tudom, képes vagyok-e egyáltalán talpra állni ezek után.

Bill nevetett. – Lehetett volna jobb is.

- Nem sokkal – fújta ki a füstöt Tom. – Még a lábujjaimban is éreztem az orgazmusom.

A fiatalabb fiú elvigyorodott, odahúzódott a partneréhez, és megcsókolta az állát. – Mi van azzal, amit a nagyinál csináltunk?

Tom nagyot nyelt, ahogy eszébe jutott az eset. – Nos, az... – Egyetlen szó sem ugrott be neki, amivel jellemezni tudta volna azt az emléket. Valamelyik hétvégét a nagyijuknál töltötték, és kihasználták, hogy az öreg mindig olyan korán lefeküdt aludni. Volt néhány nagyon mocskos éjjeli randevúja Billel abban a néhány napban, és azok közül is az utolsó volt a legjobb.

- Eszméletlen volt – segítette ki Bill a megfelelő szóval. – Megesküdnék, hogy a nagyi felébredt ránk.  

Tom csak grimaszolt. – Egy földrengést is végigaludna.

- Hangosabb voltam holmi földrengésnél – mondta Bill. Finoman végigszántott a testvére mellkasán a körmeivel. – Elérted, hogy sikítozzak. Rosszfiú voltál.

Tom mosolyogva hunyta le a szemeit. A konyhai asztalon csinálták. Pusztán a gondolattól megint éledezni kezdett a szerszáma. – Bill...

A fiú hümmögött, és odabújt a bátyjához. – Adj egy kólát a minibárból, Tomi! Kérlek.

A másik megvonta a vállát. – Csak Pepsi van.

Bill csalódottan pillantott rá. – Az automatában is?

- Bill, megint feláll miattad.

- Menj – noszogatta a fekete hajú, megszorítva a vállát. – Menj csak, és ha visszajöttél, újra csinálni fogjuk. Ezúttal még jobb lesz. Jobb, mint amikor a nagyinál voltunk.

Tom mormolt valamit, de felkelt az ágyról, hiszen megvolt a motivációja. – Ezért le fogsz szopni engem – nyúlt az alsónadrágjáért. – Sokáig lesz a szádban, aztán mindet lenyeled, majd megint felállítod, és folytatod a nyelvmunkát.

- Talán megelégszem a Pepsivel is.

Tom erősen meglökte az öccsét, és rámosolygott. – Seggfej – mondta. – Mindjárt jövök.

- Tomi...  

- Mi az?

Bill a hasára fordult, és önelégülten mosolygott. – Pont úgy nézel ki, mintha szétkúrtad volna valakinek az agyát.

- Végül is, ez történt. – Tom összefonta a karjait, aztán végignézett magán a tükörben. A homlokán még mindig izzadság gyöngyözött, a haja lelapult, a szemei pedig fátyolosak voltak. – Pár perc alatt visszaérek.  

Miközben elhagyta a szobát, megrázta a fejét, hogy egy kicsit magához térjen. Meztelenül battyogott végig a hotel szőnyeggel borított folyosóján, és nagyszerűen érezte magát. Az üdítőital-automaták a folyosó végén duruzsoltak halkan, fluoreszkáló fénnyel kivilágítva. Éppen befordult az egyik sarkon, amikor csaknem beleütközött Gustavba.

- Jaj! – kiáltott a dobos, és nevetve emelte fel a kezeit. – Föld hívja Tomot.

A fiú csak pislogott. – Bocsi.

- Mi a fenére készülsz ilyenkor? – Gustav hunyorogva nézte őt. – Úgy nézel ki, mint aki... kicsit szét van esve.

- Remekül érzem magam – hangzott az őszinte válasz.

- És mit csinálsz?

Tom felhorkant. – Csak a zenével szórakozom.

- Hol van Bill? – faggatta őt Gustav, a homlokát ráncolva.

- Ott, bent – bökött Tom hátra a hüvelykujjával a válla fölött. – A szobában. Alszik.

A dobos furcsa pillantást küldött felé. – Máris? Még korán van.

- Elfáradt – felelt a rasztahajú. – Ma nagy műsort csináltunk, tudod.

- Tom – szólalt meg a másik komoly hangon. – Van veled egy lány vagy ilyesmi?  

- Nincs! – csattant fel Tom. – Honnan veszed?  

- Nem is gondoltam erre, csak... – A fiú megrázta a fejét. – Um. Csak te és Bill vagytok a szobában?

Tom érezte, hogy izzadni kezd a tenyere és gyorsabban ver a szíve, miközben Gustav le sem vette róla átható tekintetét. Ugyanazzal a pillantással méregette őt, akárcsak azon az éjjelen, a buszban. Mintha tudna valamit, vagy legalábbis közel járna hozzá.

- Aha, csak én és Bill – ismételte meg végül. – Van ezzel valami gond?

Gustav köhécselt. – Természetesen nincs. Mindenesetre... nos. Jó éjszakát.

- Jó éjt – mondta Tom, miközben megvárta, míg a barátja bemegy a saját szobájába. Figyelte, míg eltűnik az ajtó mögött, majd villámgyorsan sarkon fordult, és visszatért Billhez, aki az ágyon pihent, de az ajtó nyílására felkapta a fejét.

- Nincs kóla? – biggyesztette le az ajkát csalódottan.

Tom megrázta a fejét, és leült mellé.

- Valami baj van? – kérdezte a fekete hajú. Közelebb húzódott a testvéréhez, majd finom csókot lehelt a vállára. – Tomi?

- Azt hiszem, Gustav tudja.

Bill megrázta a fejét. – Honnan tudná?

- Még ha nincs is tisztában vele egyelőre, akkor is gyanakszik. Én mondom neked. Furcsán nézett rám az előbb, amikor összefutottam vele – mondta Tom.

- Csak azért nem hoztál nekem kólát, mert Gustav vetett rád egy mocskos pillantást? – Bill megbökte a bátyja karját. – Szerintem túlságosan paranoiás vagy. Hiszen óvatosak vagyunk.

- Nem eléggé. Ismerem ezt a nézést. Anya szokta gyakorolni néha, amikor tudja.

- De anya nem tudja – makacskodott Bill, most már egy fokkal komolyabb hangon. – Gondolod, hogy Gustav igen?

Tom megvonta a vállát. – Óvatosabbnak kell lennünk. Nem veszíthetlek el.

Az öccse erre azonnal a fiú karja alá bújt, miközben átölelte a derekát. Tomot ez a mozdulat a macskájukra emlékeztette, ezért végigsimított Bill puha haján, miközben a falat bámulta maga előtt tanácstalanul. A fekete hajú sóhajtott, és ráncolta a homlokát.

- Mit kellene tennünk? - kérdezte halkan.

Tom összevonta a szemöldökét. – Ha Gustav tud valamit, akkor fogalmam sincs. Ha szerinte van valami a háttérben, akkor más emberek is hamarosan tudomást szereznek róla.

Bill az ajkába harapott. – Le kéne állnunk?

Tom szorítása olyan erőssé vált, hogy az öccse nyöszörögni kezdett. – Soha ne mondj ilyet! – azzal magához húzta, és hevesen csókolta őt halántékon. Bill meg sem tudott moccanni Tom karjai közt.

- Nem gondoltam komolyan – szólt a fiatalabb fiú nagyon halkan. – Soha nem akarnám abbahagyni. – A rasztahajú erre csak még erősebben szorította magához. – Tomi, esküszöm, hogy nem mondtam komolyan.

- Nem tudok nélküled élni – mondta az idősebb Kaulitz. Bill hozzásimult, és gyengéden megcsókolta a nyakát.

- Én sem – szólt.

- Soha, senki nem tudhatja meg – felelt Tom. – Nem is fogják, és minden rendben lesz... Működni fog. – Úgy hangzott, mintha bármelyik pillanatban sírva fakadhatna.

Bill feltérdelt, az ajkai Tom arcát érintették, majd végigsimított a karján. – Persze, hogy működni fog, hiszen óvatosak leszünk. Ahogy anyunál is azok voltunk. Vagyis, most is azok vagyunk. Ne aggódj!

- Aha, mint anyunál... – Tom nem fejezte be a mondatot. – Hé, emlékszel arra, milyen boldog volt anya, akárhányszor járni kezdtem egy lánnyal? Vagy neked lett barátnőd?

Az öccse kissé felemelkedett, és megtörölte az arcát. – Aha.

- Olyankor végre leakadt rólunk. Hát, nem teljesen, de azért majdnem.

- Akarsz egy barátnőt? – Bill hangja megviselt volt.

Tom újabb csókot adott neki, ezúttal a szájára. – Tudod, hogy nem, és ne is mondj ilyen butaságokat!  

Bill megpróbált mosolyogni, de nem sikerült neki. Mindig is tudta, hogy amikor megpróbáltak barátnőt szerezni maguknak, a bátyja jobb volt benne, mint ő. Mi több, egyszerűen ügyes volt. Csak attól tartott, nehogy Tom túlságosan is beleélje magát.

- Bocsi, hogy nem vagyok lány, Tomi – mondta halkan.

A rasztahajú elhúzódott. – Attól még a nővérem lennél, ezért nem oldana meg semmit.

Bill álla enyhén megremegett, mire a bátyja sóhajtott, és magához húzva őt, összebújtak az ágyon. Gyengéden dörzsölgette a fiú hátát, vigasztalni próbálta, és csókokat hintett a finom bőrére. Bill halvány mosollyal az arcán pillantott hátra a válla fölött.

- Neked kell megtenned – szólalt meg. – Neked kell, nem is tudom, járni egy csajjal, egy kis ideig.

- Miért nekem? – kérdezte Tom.  

- Sosem voltam jó ebben – hangzott a felelet. – Te is tudod. Nem tudok... meggyőző lenni. Ezen kívül, mindig borzasztóan féltékeny lettél, valahányszor randiztam egy lánnyal. – Bill játékosan meglökte őt, aztán elvigyorodott.

Tom viszont csak a homlokát ráncolta. – Te voltál a féltékeny.  

- Én csak vicceltem – mondta Bill.

- Szerintem semmi vicces nincs ebben. – Tom megpróbálta elvonni magától az öccsét, de ő nem hagyta. A karjaival és a lábaival átölelte a fiút, a takaró pedig félig lecsúszott róluk. Bill még mindig meztelen volt, és szorosan simult a partneréhez.

- Ne légy hülye – szólt a fekete hajú. – Nem jársz a lánnyal. Oké? Sohasem jársz velük. Azon már túl vagy... tudod. Csak...  

- Dugjam meg őket? – motyogta Tom. – Azt akarod, hogy keféljek meg néhány csajt?

Bill megcsókolta a fülét. – Aztán otthagyod őket, és visszajössz hozzám. Rendben van?

- Bébi – sóhajtott a bátyja. – Nem. Képtelenség. Nekem ez túl sok, nem tudom megtenni. Hogyan tudnál együtt élni ezzel? Én hogyan tudnék együtt élni vele?

- Tomi – mormolta Bill. Hátrasimított egy puha tincset a testvére homlokából, és halványan mosolygott. – Oké, oké. Persze, hogy utálom, szívás az egész. Még csak gondolni sem akarok rá. De tudod, mi lenne még ennél is rosszabb?

Tom nehézkesen bólintott, mialatt fekete karikák sötétlettek már a szemei alatt, mert elfáradt. – Mi van, ha kedvelni fogom?

Bill enyhén összerezzent. – Az rendben van, ha kedveled... csak ne imádd!

- Ő nem te lennél, ez el van cseszve – rázta meg a fejét a másik.

- Tomi... – Bill kiszabadította magát a takarók alól, és kinyújtóztatta a hosszú, meztelen testét a szerelme előtt, aki csak nézte őt, és sóhajtott egyet. – Tomi, fáj.

Az említett megérintette az öccse combját. – Képtelen vagyok rá, Bill.

- Most rólam vagy a lányokról beszélsz?

Tom a hátára gördítette Billt, és letolta a saját boxerét. – Csak benned lehetek.

- Csak bennem?

A rasztahajú bólintott, és felemelte Bill lábait. – Csak benned – ismételte. Betette a farkát, és mélyen elmerült a partnere testében. Mindketten felnyögtek, de többet nem beszéltek aznap.


* * * * *


Tom még csak nagyjából negyven perce érkezett, de a szoba már imbolygott és forgott vele. Georg megveregette a vállát, és azt mondta neki, hogy ő mostantól férfi, az igazi férfiak pedig felest isznak. A rasztahajú nevetett, de egyetértett vele, miközben kidüllesztette a mellkasát. Három keserű feles vodka csúszott le a torkán.

A szájához emelte a sört, és pislogva nézett körül. Még csak arra sem emlékezett, hogy Bill egyáltalán eljött-e velük. Egy bárban múlatta az időt Georg és Gustav társaságában, ahol rajtuk kívül nem kevés fiatal hölgy is volt. A testvérét nem látta sehol.

- Hol van Bill? – kérdezte kásás hangon, előbb Gustavra, majd Georgra pillantva.

Georg megvonta a vállát. – Ízlik ez a sör? Szerintem helyben főzték.

Tom grimaszolt, mert szerinte a sörnek borzalmas szaga volt. – Bill – nyögte ki újra, és nagyot nyelt. – Basszus, a fejem!

- Élete legkínzóbb másnaposságát fogja átélni holnap – jegyezte meg Gustav, aztán kortyolt egyet a barna sörből. – Nem igaz, kishaver?  

Tom mogorva arccal fordult meg a székén, a könyökét a bárpultra támasztva. Végigpásztázta a tekintetével a klubot. Tele volt emberekkel, legfőképpen hiányos öltözetű lányokkal. Megnyalta az ajkát, majd odabiccentett az egyik csajnak, aki válaszul kuncogni kezdett. Tom önelégülten mosolyodott el, hiszen annyira könnyű dolga volt.

- Kit fogsz hazavinni? – lökte meg őt Georg.
 
A másik csak ráncolta a homlokát. Az öccséhez megy majd haza. – Uh, hol van Bill? – kérdezte ismét. – Szükségem van rá.

- Neked – szólt ravasz vigyorral a képén Georg -, egy újabb felesre van szükséged.

- Igen, arra is! – állapította meg Tom, és elvette a felé nyújtott pohárkát. A tartalmát leküldte a gyomrába, és máris jobban érezte magát. Hamarosan egy fülkében kötött ki, ami tele volt emberekkel. Látta maga körül Davidet, Sakit, Georgot, Gustavot és sok-sok lányt.

Tom folytatta az ivászatot, miközben szép lassan megfeledkezett az öccséről. Bill a hotelben maradt. Ennek kellett történnie.

Fogalma sem volt, hogyan csinálta, de hirtelen tele lett a keze csajokkal. Aztán a szája is. Az aktuális lány, akivel csókolózott, gyönyörű volt, a testét pedig alig takarta valami. Még David is elismerően veregette meg a vállát.

- Le akarsz lépni? – suttogta a lány, miközben a nyelvével Tom nyakát csiklandozta.

A fiú szemei tágra nyíltak, és bután pillantott a partnerére. – Mi van?

- Cuki vagy – hangzott a felelet, mialatt egy női kéz ragadta meg az egyik rasztatincsét -, és azt akarom, hogy megdugj.

Tom csaknem félrenyelte az italt. – Azt akarod...?

A lány csillogó szemekkel bólintott. – Gyere, menjünk! A nyelved nagyon jó munkát végzett a számban, de tudni akarom, hogy mire képes még.

Georg valószínűleg meghallotta, mert hangos röhögésben tört ki, miközben a barátját nézte. Tom agya eltompult, elködösödött. Kanosnak érezte magát. Basznia kellett.

- Uh – motyogta. – Hol van Bill?

- Kit izgat? – válaszolt a lány. – Vigyél a szobádba!

Tom szorosan lehunyta, majd újra kinyitotta a szemeit, és engedte, hogy a partnere egy nedves csókban részesítse. – Bill ott lesz?

A csaj nevetve húzta őt az ajtó felé. – Naná, hogy ott lesz!

A fiú elmosolyodott, és hagyta magát betuszkolni egy taxiba. Bill ott lesz, és azért mennek, hogy lássák őt. Hát, nem kedves a lánytól, hogy elviszi őt hozzá?

Tom egész úton magához ölelte a segítőjét, mivel nagyon hálás volt neki.


* * * * *


Bill nem volt a hotelszobában. Méghozzá a közös hotelszobájukban. Mindkét ágy üresen állt, legalábbis addig, amíg a lány le nem lökte őt Billére.

Tomnak ekkor eszébe jutott egy furcsa gondolat: hogy lehet az, hogy Bill sosem aludt a saját ágyában, az mégis tele volt a cuccaival? Véletlenül lelökte az öccse sminkes táskáját a padlóra, és hagyta, hogy a lány levegye róla a felsőjét.

Akárcsak a testvérének, ennek a lánynak is hosszú körmei voltak, amikkel végigszántotta Tom mellkasát. Felszisszent az élvezettől, valamint a zavarodottságtól. Nem volt túl buta ahhoz, hogy ne tudná, hová vezet ez az egész, de azt végképp nem értette, hogyan jutottak idáig. A farka viszont fájdalmasan feszült, ezért lerángatta a bugyit a lányról. Azt sem tudta, hol áll a feje, csupán be akarta tenni, méghozzá azonnal, pedig még alig került le róla a nadrág.

- Bill – mondta, de a lány a szájára tette a kezét.  

- Kell egy ilyen – szólalt meg. Elővarázsolt egy óvszert, és felhelyezte a fiú péniszére. Tom ezer éve nem használt már gumit, pontosabban több mint egy éve. Párszor megdugta a volt barátnőjét, és használtak is óvszert, Tom viszont utálta.

Hagyta, hogy a partnere betegye magának a farkát, de csak Bill járt az eszében, amikor megérezte, hogy a lány milyen szűk és forró. Miért történik mindez? Ki ez a lány? Hol van Bill?

Sosem akart mást a testvérén kívül. Soha. Persze, nem volt vak, látott szép csajokat, de az egész elképzelés betegesnek tűnt.

- Nagy hiba – nyögött fel hangosan. Végül is, jól érezte magát. Megragadta a lány derekát, és lehunyta a szemeit. Bill ugyan szűkebb volt, mint a partnere, de gondolatban őt képzelte el. A lelki szemei előtt szexisen vonaglott a farkán. Bill annyira profi volt már, hogy pontosan tudta, hogyan kell mozognia. Tudta, mikor kell tövig magába fogadnia Tomot, ha azt akarta, hogy egyikük se legyen képes visszafogni a hangját az élvezettől.

Tom felkiáltott az extázistól, ahogy a lány keményen lovagolta őt, és észre sem vette a partnere zavart pillantását, amikor Bill neve hagyta el az ajkait. Azonban a csaj is részeg volt, úgyhogy hamar elfeledkezett a dologról, és addig dugott Tommal, míg mindketten el nem élveztek, majd szinte elájultak Bill ágyán.

A fiú kora reggel ébredt, és hányással kezdte a napot. Kínos lenne, ha megtudná, hogy Georg még csak nem is lett másnapos.

Végigpillantott a testvére ágyán fekvő, félig meztelen lányon, és újra öklendezni kezdett.

De hol a picsában volt Bill?


* * * * *


- Itt jön – nézett fel a reggelijéből Georg. Gustav mellette ült, nevetett.

Tom odabotladozott valahogy az asztalhoz, ahol a banda többi tagja a reggelijét fogyasztotta. Megdörzsölte a homlokát, és felemelte a középső ujját. Zavarban volt, hiszen éppen most rúgott ki a hotelszobájából egy, még mindig részeg csajt. – Uh – motyogta válaszul.

Megpróbált kicsit összpontosítani, és ahogy körülnézett a helyiségben, az asztal túloldalán megpillantotta a testvérét, aki mereven nézte a saját tányérját.

- Bill – indult meg felé a fiú, de Georg vigyorogva szólalt meg:

- Tom, Tom, Tom... Az a lány...

- Nem semmi bige – ábrándozott Gustav. – Ahogy kivonszolt a bárból...

- Áruld már el, hogy te és ő, tudod – folytatta Georg. – Jaj, nem bírom ki, ha nem csináltátok. Úgy érezném, mintha én is kihagytam volna egy ekkora lehetőséget.

- Ki is hagytad – somolygott Gustav.

Tom a homlokát ráncolva nézett Billre. Tudta, hogy Bill hallotta, mi történt. Tisztában volt azzal, hogy nincs értelme színészkedni.

Úgyhogy csak bólintott, és leült a többiek közé.

- Az igen – veregette meg a vállát Georg. – Az első rajongó, akit megfektettél. De édes!

A fiú csak a szemeit forgatta, és nagyon betegnek érezte magát. – Hé – szólt oda Billnek halkan. – Hol voltál múlt éjjel?

Bill végre felnézett a testvérére, aki azonnal elkapta a tekintetét. Nem tudta elviselni magán az öccse pillantását. Bill végül megrázta a fejét, felállt, és kisétált a helyiségből.

Tom a székén fészkelődve, gondterhelten dörzsölte meg az arcát.

A mű szerzői: cynical_terror és undrockroll
Lelőhely: www.tokiohotelfiction.com