Don't Tell Mom! 9.1. fejezet

Ugrunk néhány évet az időben, a fiúk már turnéznak a bandával. De vajon ez jelentheti-e azt, hogy szabadon tehetnek, amit csak akarnak?

- 16 évesen, Schrei Turné -


Tom elhúzta a függönyt, mire Bill szemei felpattantak. Figyelte, amint a bátyja bemászik mellé a hálóhelyére, és halkan felnyögött.

- Tomi, nem – mondta álmosan. Felült, de a másik a dereka köré fonta a karjait, majd hátradöntötte őt a matracon. Tom teste meleg volt, az illata pedig az otthonukra emlékeztetett, ezért képtelen volt eltolni magától. – Tomi, mit művelsz?

- Csendet – felelt az idősebb fiú, majd hozzásimult Billhez. Lehajtotta a fejét, csókokat hintett végig az öccse nyakán, belélegezte az illatát, és a testét az övéhez szorította. – Kérlek – sóhajtott.

Tom nedves, forró ajkai szétnyíltak, mielőtt Bill megérezte azokat a nyakán. Mindketten felnyögtek.

- Megegyeztünk, hogy nem csinálunk ilyet – Billnek valahogy sikerült kiszabadulnia Tom bűvköréből –, a turnébuszban. Túl veszélyes.

- Nem bírom ki – válaszolt Tom. – Csak hagyd, hogy... szagolgassalak.
 
Bill elmosolyodott, miközben a lábujjait begörbítette. – Rég volt már a legutóbbi alkalom, Tomi. Valami rosszat fogok tenni... tényleg menned kellene. Menj aludni!

- Rohadtul nem tudok aludni, nem hallod Georgot? Iszonyatos, ahogy horkol! – Tom megnyalta Bill nyakát, és összefonta az ujjaikat. – Mintha, nem is tudom, éppen haldokolna.

- Mm – dünnyögött a fekete hajú, majd odafordította a fejét, és a szája Tom ajkait érintette. Lassan csinálták, mialatt a kezeikkel felfedezték egymás testét. Bill hangosan sóhajtott, és egy apró nyögés is elhagyta az ajkait. – Ó, istenem.

- Sss. – Tom ismét hozzásimult, az ágyékukban növekvő izgalmuk egymásnak feszült. Nagyon melege volt, és sokkal jobban érezte magát, mint a saját hálóhelyén. Ez a turnébuszos élet semmiben sem hasonlított az otthonira. Tomnak hiányzott a saját ágya és a szobája. Hiányzott neki, hogy Billt ott lássa. Egyszer csak megragadta az öccse állkapcsát, a nyelvét pedig átdugta Bill szájába. Miután megnyalta a szájpadlását, a nyelvét a fogai mögött húzta végig. Bill akaratlanul is elvigyorodott a nedves csók közben, majd felnyögött.

- Istenem, Tomi, te annyira... kibaszottul... – Bill felmordult, és magához szorította Tomot. – Örülök, hogy itt vagy. Fáztam.  

- Meleg a bőröd, ne hazudj – kuncogott Tom.

- Jól van, na. Veszettül kanos vagyok.  

- Ó, igen?

Bill forgatta a szemeit, és a hátára döntötte Tomot. – Most komolyan, te is tudod, hogy nem lehet...

Az idősebb fiú végighúzta az ujjbegyeit az öccse testén. Érezte a puha bőrt, valamint a feszes izmokat a hasán és a combjain. Nem voltak együtt úgy igazán már több mint egy hete, Tom pedig úgy érezte, kezdi elveszíteni a józan eszét.

Benne akart lenni Billben. Végigsimított boxeren keresztül a fekete hajú ágyékán, és elmosolyodott. – Csak egyetlen csók. Ennyit akarok.

- Jól van – felelt Bill, miközben belesimult Tom érintésébe. Az idősebb fiú simogatás helyett dörzsölni kezdte őt, és felsóhajtott. – Oké, csak egy csók.

- Mmm... – Tom megcsókolta az öccse állát, majd feljebb haladva az alsó ajkát nyalta meg. – Te is tudod, hogy ennél több kell nekem.

Bill nevetett, és egyetértett volna, azonban a bátyja ajkai már az övéit súrolták, mielőtt egyáltalán gondolkodni lett volna ideje. A nyelveik egymásba fonódtak, és együtt mozogtak az ágyon. Mindketten tudták, hogy veszélyes játékot űznek; ha egyszer csókolózni kezdtek, nehéz volt beérni ennyivel.

Csaknem tucatnyi alkalommal fordult elő, hogy egy hajszál híján lebuktak, amikor még az együttes közös lakásában éltek a városban. Tom mindig kiharcolt magának egy csókot, és mielőtt észbe kaptak volna, már félig meztelenül fonódott össze a vonagló testük, amikor csak sikerült találniuk egy kis sarkot, ahol elég hely állt rendelkezésükre ahhoz, hogy lefeküdhessenek.

Volt valami izgalmas abban, hogy majdnem leleplezték őket, ennek ellenére borzasztóan hiányolták a csukott ajtók mögött zajló privát életet. Az utolsó otthon töltött estéjük csomagolással telt el. Bill elnyomta magában a vágyat, hogy hangosan felnyögjön, miközben Tom végigsimított a fenekén boxeren keresztül. Érezte odalent azt a kíváncsi kis fájdalmat, amelyet csupán a bátyja tudott csillapítani. Egymáshoz simultak, együtt mozogtak, a lábaikat pedig összefonták.

Tom végigsimított Bill ánuszán, aki levegő után kapott. – Ne! – suttogta.

- Ugyan már, semmit sem fogok tenni.

- Azzal már elkéstél. – Bill felvonta az egyik szemöldökét, és összeszorította a farpofáit, Tom viszont igyekezett benyomulni az ujjával. A fekete hajú sóhajtott, feladta a harcot. Képes uralkodni magán. Képes csendben lenni. – Ó, Tomi...

- Tudom, tudom, hogy élvezed – felelt a másik. – Nagyon jól érzed magad.

Bill bólintott, hiszen imádta, amit Tom az ujjával művelt vele. – De... elég legyen. Többet akarok.

Tom elvette az ujját, és kihúzta Bill alól a kezét. – Oké, akkor én most... – Az ujjai a fiatalabb fiú hasán időztek, de egyre lejjebb haladtak, mire Bill majdnem hangosan felnyögött. – Ne?

- Én...

Az ikrek ereiben megfagyott a vér, ahogy meghallották a neszezést, ami a hálóhelyen kívülről jött.

- Bill, ébren vagy?  

Gustav volt az. Tomnak éppen csak sikerült az ágy túlsó végébe ugrania, mire a dobos elhúzta a függönyt. – Um... mit csináltok, srácok?

Bill elvörösödött, hirtelen elkapta a tekintetét, és a takarót egészen az álláig felhúzta. Tom azonban gyorsan kitalált egy fedősztorit. – Csak ideültem Billhez. Megint honvágya van.

A fekete hajú bambán bólintott, Gustav viszont továbbra is gyanakodva méregette a fiúkat, miközben felvonta az egyik szemöldökét. – Okéééé – mondta sóhajtva. – Nálatok van a fejhallgatóm? Georg horkol, és egyszerűen megőrülök tőle.

- Um. – Bill arca még mindig elképesztően vörös volt, de rábírta a végtagjait, hogy megmozduljanak. Benyúlt a matrac alá, ahol megtalálta a fejhallgatót. – Tessék. – Gustav elvette, de nem moccant. Csak figyelmesen nézte az ikreket, Bill pedig szinte maga előtt látta, ahogy forognak a fejében a fogaskerekek. - Mi az?

A dobos közelebb hajolt. – Nincs semmi baj azzal, hogy honvágyad van, Bill. Velem is megesik néha. Tudod, micsoda szerencse, hogy Tom itt van neked?

A fiatalabb Kaulitz halványan elmosolyodott. – Aha, tudom.

Gustav zavartan pillantott Tomra, mielőtt végre elengedte a függönyt, az pedig visszahullott az eredeti helyére. Mikor az ikreket újból beborította a sötétség, hallották, hogy a barátjuk távolodik az ágyuktól. Egy pillanatig egyikük sem mozdult meg.

- Most mi lesz? – suttogott Bill.

- Félek, hogy visszajön.

- Nem baj, gyere ide! – bökdöste meg Bill a bátyja lábát. – Végül is, honvágyam van.

- Ez nagyon közel volt – felelt a másik halkan, miközben lassan újra a testvére fölé kúszott, majd megcsókolta az állát. – Ezt... még egyszer nem csináljuk.

- Pedig már megint csinálod! – Bill csendesen nevetgélt, és játékosan elkapta a fejét. – Te...

- Sss. – Tom a mutató- és a középsőujját az öccse ajkaira nyomta, mire a másik elvigyorodott, és váratlanul a szájába vette azokat. A rasztahajú felmordult, megpróbált elhúzódni, de Bill szorosan ölelte magához, mialatt enyhén reszketett a vágytól. – Bill, hagyd abba! Nem szarozhatunk tovább. Itt nem.
 
A fiatalabb fiú a homlokát ráncolta. – Jól van, bocsi.

- Törődj bele.

- Esetleg. – Bill újra magához húzta a testvérét, durván megcsókolta, és végighúzta a nyelvét Tom ajkain. A szája nedves volt, Bill pedig annyira imádta Tom ízét, hogy ennél csak többet akart. Azonban még időben eszébe jutott, hogy ezúttal vissza kell fognia magát. - Istenem, oké, bocsesz. Elég lesz. Ó!

- Mi van?

- Hotel, a hétvégén. – Bill magába szívta Tom illatát, ahogy az orrát az arcához nyomta. – Aztán... aztán...

Tom zavartan nézett rá. – Aztán mi?

- Aztán végre együtt lehetünk, te idióta. – A fekete hajú megcsókolta Tom arcát, felsóhajtott, aztán kikecmergett alóla. A másik végigsimított Bill haján, arcán és nyakán. Tudta, hogy mennie kell.

- Oké, nos – mondta Tom, miközben még mindig Billt simogatta -, tudok várni.

A fiatalabb fiú szélesen mosolygott rá. – Annyira jó voltál, Tomi. Nagyon jófiú vagy.

Tom felhorkant, és lehajtotta a fejét, hogy az ajkai Bill száját súrolják. – Néhány nap múlva nagyon, nagyon rosszfiú leszek.

Az öccse a gondolatra felnyögött, majd egy utolsó csókot adott Tomnak, ami ezúttal hosszú, forró és nedves volt. – Jó éjt, Tomi.

- Jó éjt, Bill – felelt a másik. – Gondolj rám!

Bill nevetni kezdett. – Tudod, hogy úgy lesz. 


* * * * *


Tom hangosan nyögve szorította le Billt, és észrevétlenül káromkodás hagyta el a száját, miközben még mélyebbre hatolt a testvérében, mint az előbb. Egész éjjel ezzel foglalkoztak, és az idősebb fiú már benne volt a szerelme testében. Miután az előjátékot is lerendezték, végre a lényegre térhettek.

- Ó, basszus, igen! – nyögött fel Bill. – Gyerünk, Tomi, kérlek!

A bátyja elhúzódott tőle, aztán újra keményen elmerült benne, és Bill nevét kiáltotta. A fiatalabb fiú a végtagjait Tom köré fonta, és a partnere ritmusára vele együtt mozgott. Ezt a trükköt az utóbbi egy évben fejlesztette ki, Tomnak pedig koncentrálnia kellett, nehogy túl gyorsan feladja és elsüljön.

Egyszerűen nem tehette meg, hogy pár lökést követően elélvezzen, ahogy fiatalabb korában történt néha. Most már sokkal jobbak voltak a szexben, csaknem profik abban, hogy eljuttassák egymást a csúcsra. Minél többször csinálták, annál jobb lett, és abban is tapasztalatot szereztek, hogyan ne bukjanak le. A legkevésbé sem akartak lelepleződni és elveszíteni egymást.

- Keményebben, keményebben – adta ki az utasítást Bill tágra nyílt szemekkel, miközben szorosan markolta Tom vállait. – Basszus, keményebben kell csinálnod!  

- Uh. – Tom felhorkant, megint behatolt a másik testébe, és összenyomta a combjait. – Francba, hamar el fogok menni.  

- Nem, nem – lehelte Bill. – Bírd ki!

- Próbálom... – Tom hirtelen megállt, mivel a mobiltelefonja őrülten kezdett csörögni és rezegni az ágy melletti szekrényen. Idegesen sóhajtott, és lopva rápillantott a kijelzőre. Simone hívta. – Basszus.  

- Ki az? – kérdezte Bill fakó hangon.

- Anya... már megint. – A raszthajú felhorkant.

- Megint? – Bill hangja csaknem kétségbeesésbe fulladt, miközben észrevétlenül megfeszítette az izmait a bátyja farka körül. – Mi van, ha történt valami? Tomi...

- Semmi sem történt.  

- Nem tudhatod – nyöszörgött az öccse. Tom megint elégedetlenül mordult fel, és eltökélte, hogy nem hagyja lekókadni a farkát. – Vedd fel!  

- Jól van, habár még nem végeztem – felelt az idősebb fiú. Bill csupán bólintott, Tom pedig áthajolt fölötte, és felvette a telefont. – Anyu, valami gond van? Ó, semmi? Nos, akkor mizu? – A rasztahajú eltakarta a kezével a telefont, és odasúgta Billnek: - Semmi baj sincs, én mondtam!

Az öccse majdnem kuncogni kezdett, Tom farka pedig még mindig mélyen benne volt. Legnagyobb döbbenetére azonban a testvére kihúzta belőle a férfiasságát, és a hátára heveredett. Még mindig nagyon kemény és nagy volt a pénisze. Bill nyöszörögve pillantott a bátyjára.

- Aha, minden nagyszerű – felelt Tom a nőnek. Bill eközben odakúszott a bátyjához, végigsimított a combjain, majd megérintette Tom farkának a tövét. A tulajdonosa morogni kezdett, és odébb lökte Bill kezeit. – Nem, anya, jól vagyok. Tényleg. Miért ne lennék? A turné szuper.

Bill lebiggyesztette az alsó ajkát, miközben Tom folytatta a csevejt. Egyértelmű volt, hogy semmi baj sincs, de szerinte az anyjuk határozottan furcsán viselkedett; folyamatosan kérdésekkel bombázta Tomot, és a semmiért aggódott. Habár eléggé kikészült amiatt, hogy turnézni mennek, mégis, Bill szerint az zavarhatta őt a legjobban, hogy kettesben van a testvérével anélkül, hogy az anyjuk ellenőrizni tudná őket.

Simone mindig megfigyelés alatt tartotta őket otthon. Nem volt barátságtalan, csupán furcsa pillantásokat vetett rájuk időnként. Bill tudta, hogy szereti a fiait, nyilvánvalóan nagyon is törődött velük, csakhogy az is egyértelmű volt, hogy a nő szerint valami nem stimmelt a gyermekeivel.

Bill leplezetlenül bámulta Tom farkát, nagyon vágyott rá. Kétségkívül volt valami gond, amit az édesanyjuk még nem osztott meg velük, de abban a pillanatban nem érdekelte őt. A bátyja ágyéka fölé kúszott, és nem hagyta magát eltolni. Tom benyögött valami válaszfélét a telefonba, Bill pedig csak vigyorgott, majd feltérdelve megragadta a rasztahajú erekcióját.

Tom eltartotta a szájától a telefont, a kezével pedig eltakarta. – Bill... nem! – mormolta. A másik azonban nem hallgatott rá. Lejjebb ereszkedett, és magába fogadta Tom farkát, aki felszisszent. Csaknem elejtette a telefont, és egyetlen remegő kézzel ragadta meg az öccse csípőjét.

- Ó – sóhajtott Bill, miközben Tom tövig benne volt már.

- Szent szar – fészkelődött Tom. A fülére szorította a mobilját, és próbálta kontrollálni a lélezgetvételét, közben pedig Billt figyelte, aki a farkán ült. – Uh... anya. Azt hiszem, mennem kell. Fáradt vagyok.  

- Nem tűnsz fáradtnak. Hol van a testvéred? – kérdezte Simone a vonal túlsó végén.  

- A közelben – felelt Tom. Az öccse ördögien vigyorgott le rá, de folyamatosan mozgott, ezáltal kíméletlenül megdugva magát. Tom halkan nyögdécselt. – Felhívhatod, ha akarod.

Bill erre hevesen megrázta a fejét.

- De azt hiszem, alszik – tette hozzá az idősebb fiú sután.  

- Azt hiszed? Nem tudod? – kérdezte Simone.
 
- Nem – mondta Tom. – Nem vagyok a dadája.

- Tudom – felelt a nő azonnal, de engesztelő hangon. – Csak azt gondoltam, egy szobában alszotok. David Jost azt mondta nekem...

Tom megrázta a fejét. Csak be akarta végre fejezni a telefonálást, hogy addig baszhassa Billt, amíg élet van benne. – Tudod, néha külön szobát kapunk, akárcsak ma éjjelre. Saját szobánk van. Ez afféle jutalom.

- David minden egyes alkalommal felhív engem, amikor megálltok valahol éjszakára, és megadja nekem a szobátok számát is. Hát, nem érdekes, hogy a te szobaszámod és Billé mennyire hasonlítanak egymásra? Mi több, ugyanaz a szám – jegyezte meg Simone.

- Istenem, anyu, nagyon fáradt vagyok – mondta Tom, kissé felemelve a hangját. – Holnap beszélünk, oké?  

- Tom várj!

- Jó éjt, anya.

A nő hezitált egy pillanatig. – Jó éjt. Szeretlek.

Tom bontotta a vonalat, majd a telefonját az éjjeliszekrényre dobta. – Ezért még megfizetsz, Bill.

- Miért is? – Az öccse a mennyországban érezte magát, a testét boldogság árasztotta el, miközben a testvérét lovagolta. A kezeivel Tom mellkasán támaszkodott, és előre-hátra ringatta a csípőjét. Az idősebb fiú majdnem elélvezett a látványtól. Egy pillanatra azt gondolta, csak hátradől, és végignézi Bill kis műsorát. Azonban...

- Oké – szólalt meg lassan, miközben a kezeit Bill derekára tette, és ledöntötte őt az ágyra. A fiatalabb fiú levegő után kapott, átölelte Tomot, és belemélyesztette a körmeit a hátába. A rasztahajú nem törődött vele, hanem váratlan sebességgel, keményen behatolt Billbe, akinek a szemei fennakadtak az élvezettől, és olyan hangerővel nyögött fel, amelyet Tom már el is felejtett. A szája széles mosolyra húzódott, ahogy megérezte, hogy még nagyobb lett Billben. – Basszus, Bill, folytasd...

- Te... ó, édes istenem... – Bill újra felnyögött, ezúttal pedig a bátyja arcát vette a kezei közé. – Tom, annyira jó érzés, istenem, már el is felejtettem, ó, istenem...  

A partnere az egész testével hozzásimult Billhez, a mellkasához dörgölőzött, és olyan mélyre hatolt benne, amennyire csak tudott. Az öccse is próbált Tomhoz simulni, együtt mozogni vele, az idősebb fiú viszont túl erősen tartotta a karjai közt, így moccanni sem bírt.

- Engedj mozogni – nyöszörgött Bill. – Hozzád akarok simulni, Tomi.  

Tom felmordult, és amint egy kevés helyet hagyott kettejük között, Bill azonnal a bátyja felé lökte a csípőjét, ezáltal mélyen magába fogadva a testvére hímvesszőjét. Mindkét fiú ajkait egyszerre hagyta el egy nyögés. A fekete hajú imádta, hogy valamennyire ő is tudott irányítani, imádott minél szorosabban hozzásimulni Tomhoz, nem különben alatta vonaglani.

Bill folyamatosan dolgozott a bátyja férfiasságán, hamarosan pedig zihálni kezdtek, és görcsösen kapaszkodtak egymásba. Tom szorosan tartotta a partnerét a csípőjénél fogva, még jobban lefogta őt, majd tökéletesen eltalálta Bill érzékeny pontját belül. Közeledett az orgazmusuk. Bill jajgatni kezdett, és eltakarta az arcát, ahogy a bátyja a helyes irányba döfött a farkával.
 
A fekete hajú sóhajtott egyet, és nem küzdött tovább az érzés ellen. Miközben elélvezett, előre dőlt, és Tom vállait szorongatta. Az orgazmus hatására az izmai megfeszültek a bátyja hímvesszője körül, a szemeit lehunyta, a nyakát pedig mereven kinyújtotta. Tom zihálva mártotta bele az ujját Bill ondójába, ami a hasára került, majd megízlelte azt. Az öccsére mosolygott, aki már tágra nyílt szemekkel nézte őt. Bill zihálva szólalt meg:

- Gyere, gyere, gyere... – Megcsípte Tom egyik mellbimbóját, ő pedig egy mélyről jövő morgás kíséretében csaknem lelökte Billt az ágyról, ahogy elélvezett. Az öccsében ment el, majd kihúzta a farkát, és a maradék, meleg folyadékot Bill hasára engedte. A fiatalabb fiú mosolyogva nyúlt Tom farkáért, hogy marokra fogja, és végigsimítson rajta. A rasztahajú reszketve húzódott el. Nyúzott hangon sóhajtott.

A mű szerzői: cynical_terror és undrockroll
Lelőhely: www.tokiohotelfiction.com