Tom képtelen volt elaludni, csupán forgolódott az ágyában. Egyedül volt, és habár tudta, hogy ez baromság, egyszerűen mégsem tudott álomba merülni Bill nélkül. Nem félt vagy ilyesmi, mindössze kényelmetlenül érezte magát, és nyugtalan volt. Ekkor általában a helyzet úgy szokott kinézni, hogy Bill alaposan belekönyököl az oldalába, az arcába ásít, majd békésen horkolni kezd.
Miért nem jött Bill? Szinte mindig átsurrant a bátyjához, pedig az anyukájuk mostanában megint furcsán kezdett viselkedni. Néhanapján ott ült az a különös kifejezés az arcán, amelynek hatására Bill másfél méternél nem merészelt közelebb menni Tomhoz. Azonban Simone ezúttal nem volt otthon egész nap.
Tom a homlokát ráncolta, és tehetetlenül húzott be egyet a párnának. Szüksége volt az öccsére ahhoz, hogy el tudjon aludni.
Épp átfordult a másik oldalára, várva, hogy elnyomja őt az álom, amikor az ajtó nyikorogva kinyílt. – Bill?
- Tom?
Tom arcán hatalmas vigyor terült szét a sötétben. – Hol voltál?
- Öö... – Tom hallotta, ahogy a testvére becsukta az ajtót, majd a csoszogást a kemény fapadlón. – Alig találok utat hozzád, Tom. Micsoda rendetlenség!
A bátyja felemelte a takaróját, és várta Billt, hogy bebújjon mellé az ágyba. – Gyere!
Tom hallotta az öccse légzését, amint az ágy mellett hirtelen megállt. – Bocsi, hogy nem jöttem hamarabb.
- Anyu itthon van vagy valami?
- Nem. Nem hiszem. – Bill óvatosan helyet foglalt a matracon Tom mellett. – Dühös vagy rám?
- Miért lennék az?
- Amiért megvárattalak.
- Dehogy – válaszolt a bátyja. – Csak… néha olyan későn jössz. De miért?
Bill maga alá húzta a lábait, és még mindig nem volt hajlandó bemászni a takaró alá Tom mellé. – Öö – szólalt meg halkan. – Olyan furcsa.
- Hogyhogy furcsa? – Tom kezdte nyomasztóan érezni magát. Nem szerette, ha a testvére elhallgatott előle valamit. – Mi van, Bill? – húzódott hozzá közelebb, miközben a kezét a fiú arcára tette. A belőle áradó hő szinte égette Tom kezét.
- Hülyén érezném magam, ha elmondanám – válaszolt Bill, az arcával belesimulva Tom kezébe. – Én csak… néha furcsán érzem magam.
Tom nem értette. – Miről beszélsz?
- Hát, öö… - Bill elfordult tőle.
- Bill? – A bátyja végighúzta az ujjait a fiú hátán, aki megborzongott az érintéstől.
- Az ilyen dolgoktól - felelt Bill nyugtalanul -, kemény leszek.
- Kemény? – Tom kíváncsian rázta le magáról a takarót, és Bill mellé térdelt.
- Az én… - Bill az arcát Tom nyakába temette. – Szóval, ott lent. Keménnyé válik. Tudod? Nem egészen értem ezt, de közben úgy érzem, hogy valami rosszat fogok tenni. Valami olyasmit, aminek anyu nem örülne.
A bátyja érezte Bill leheletét, ahogy a szavakat belemormolta a nyakába, majd átkarolta a testvérét. – Feláll a farkad? – nevetgélt egy kicsit.
- Ez nem vicces – lökte el magától Bill sértődötten.
- Nem, nem – kapta el a vállát Tom. – Velem is ez történik. Mindig akkor, amikor a közelemben vagy.
- Ez mit jelent? – kérdezte Bill, és ismét odahúzódott Tomhoz. – Akkor történik meg, amikor csókolózunk és éjszaka is. És, öö, amikor arra gondolok, hogy csókolózunk.
- Szerintem ez normális – hangzott a felelet. – A filmekben is ez történik, és mi szeretjük egymást, nem igaz?
Bill bólintott.
- Na, akkor minden rendben van. – Tom teljesen biztos volt ebben.
- De… - Bill elakadt, majd mégis folytatta. – Néha fáj is, és dörzsölni szeretném… mondjuk, odadörgölni hozzád, miközben alszunk. Mit kezdhetnék vele?
Az idősebb fiú elmosolyodott, és kellemes, növekvő lázat érzett a gyomrában. – Azt hiszem, nekem kellene kezdenem vele valamit.
Bill kieresztett magából egy hosszú, forró sóhajt, amit Tom a bőrén is érzett. – Mi van, ha… csinálsz vele valamit? Mit tennél?
- Most merev?
- Félig-meddig.
Tom bólintott. – Az enyém is egy ideje.
Az öccse száját sipító hang hagyta el, és egész testében megremegett az izgalomtól. – Mutasd a tiédet, látni akarom!
- Oké.
- Nem látok semmit, sötét van.
- Akkor kapcsold fel a lámpát!
Bill végigdőlt az ágyon, hogy felpöccinthesse a kislámpát. Tompa fény ömlött végig mindkettőjükön, és mosolyogtak. A fiatalabb fiú arca rózsás volt, a kezeit összekulcsolva pihentette az ölében. – Tovább – suttogta.
Tom nem csinált problémát abból, hogy letolja a nadrágját, ezáltal közszemlére téve legféltettebb kincsét. Az öccsének elállt a lélegzete, majd első reakcióként óvatosan kinyúlt érte. Az ujjperceivel végigsimított Tom erekcióján, és mindketten halkan felnyögtek.
- Most te jössz – mondta Tom reszketve. Bill a kézfejével még mindig finoman simogatta a bátyja férfiasságát.
- Lámpafénynél én nem…
- Ez nem igazság, látnom kell téged – jelentette ki Tom, a homlokát ráncolva.
- Jól van, de… - Bill az alsó ajkába harapott. – Miután láttad, le kell oltanunk a lámpát. Sötétben jobban szeretek veled lenni.
Tom bólintott, az öccse pedig kibújt a buggyos pizsamanadrágjából. Az arca pipacsvörösen égett, a kezei pedig remegtek, de végül sikerült leejtenie a padlóra a nadrágját. Tom tágra nyílt szemekkel vizslatta Bill merevedését.
- Imádom. – Tom mindössze ennyit tudott kipréselni magából. Saját szavai hallatán elpirult, és először Bill combjait markolta meg. – Imádom – ismételte.
A testvére vigyorgott. – Én is a tiédet.
- Egyformának tűnnek.
- A tiéd nagyobb.
Tom nevetni kezdett. – Köszi. – A kezei feljebb vándoroltak, elérve azt a pontot, ahol Bill combjait felváltja a csípője. – Mit szeretnél, mit csináljak vele?
Bill még mindig a bátyja erekcióját figyelte. – Azt akarom, hogy űzd el belőle a fájdalmat.
- Csinálhatom lámpafény mellett? – mosolygott Tom.
Bill fészkelődni kezdett, és eltakarta egyre merevebb férfiasságát a kezeivel. – Tomi…! – nyafogott.
- Ó, legyen! – puffogott Tom. Elfordult Billtől, hogy leolthassa a villanyt, mire sötétség borult a szobára. Már épp hisztizni akart emiatt, amikor hirtelen Bill jó nagy lendülettel a karjai közé vetette magát. – Uff!
- Tudnád dörzsölni? – Bill kifulladtnak tűnt, a hangja remegett.
Tom végigsimított a testvére hátán. – Igen. – Közelebb húzta magához Billt, lerúgva magáról a takarót. Amikor először ért egymáshoz a meztelen csípőjük és a lábaik, mindketten felnyögtek.
- Óh! – sóhajtott Bill. – Mit fogsz most csinálni?
Tom azt tette, amit természetesnek érzett, így az öccsét váratlanul maga alá gyűrte. Bill felnyögött meglepetésében, de imádta, ahogy a másik hozzányomta a testét.
- Szexelni fogunk – mondta Tom, majd lehajolt, és nedves csókot nyomott Bill szájára.
- Szexelni? – kérdezte az öccse remegő hangon.
- Igen, mint a filmben – felelt az idősebb fiú. – Tudod, nem igaziból, hanem… - Tom hozzásimult Billhez, miközben odalent egymáshoz dörgölőztek. – Basszus!
- Ó, Istenem… - nyögte Bill. – Milyen filmes szexről beszélsz?
- Tudod, amikor a filmben szexelnek, az nem igazi – válaszolt a másik, és kicsit elhúzódott a testvérétől. Bill nyöszörögni kezdett, majd megpróbálta magához vonni Tom testét.
- Még, Tomi, még – zihált Bill. – Azt akarom, hogy dörzsöld még!
Egymáshoz simultak. – Uh, Bill, te… nedves lettél.
A fiatalabb fiú torkából fojtott hang tört elő. – Bocsi, néha előfordul.
Tom halkan nevetett. – Ez azért történik, mert kedvelsz engem?
- Nem tudom – sóhajtott hangosan Bill, miközben felhúzta a térdeit. A bátyja dereka köré kulcsolta a lábait, és érezte Tom merevedését a sajátján. – Miért olyan… jó érzés ez?
Tom felnyögött, és megint Bill ágyékához nyomta a farkát. – Miattad.
- Miattam?
- Bill – szólalt meg a fiú, a kezét az öccse arcára téve.
- Ez így nem lehet rendben. – Bill púpozni kezdte a hátát, így a farka keményen összeütközött Toméval. – Túl jó érzés ahhoz, hogy ez így rendben legyen.
- Miért?
- Mert valahányszor valami nagyon jólesik… főleg, amikor veled vagyok… az rosszat jelent – felelt Bill. Közelebb húzta magához Tomot, és hangosan zihált. – Ne hagyd, hogy ez rossz legyen.
- Csak ne áruld el – mondta Tom nyugodtan, mosolyogva. – Húzódj feljebb!
Bill megtette, és mindketten felnyögtek. A fiatalabb fiú próbálta visszafogni a hangját, így csupán nyöszörgés lett belőle. – Mi van, ha anya és Gordon itthon vannak?
- Nincsenek.
- Tomi, érintsd meg! Ne hagyd abba, amit csinálsz, de kérlek… érintsd meg. Mindenhol érj hozzá, mert már fáj.
Tom gyomrát forróság töltötte el, és megcsókolta a testvérét, miközben a kezét kettejük közé csúsztatta. – Remélem, így jó lesz – mondta, az ujjait Bill erekciója köré kulcsolva. A fiatalabb fiú azonnal felnyögött, Tom pedig érezte a csúcsán lévő nedvességet.
- Anya, uh, nagyon mérges lenne? – zihált Bill.
Tom még egyszer végighúzta rajta a kezét, még mindig hozzásimulva. – Nem t’om – felelte kifulladva. Nagyon élvezte, ahogy a merevedése Bill meztelen testéhez ért. Már nem tudta az erekcióját Billéhez dörgölni, de az öccse hasához és csípőjéhez érintve is nagyon jó érzés volt. A fiú bőr sima és forró volt, Tom képtelen volt leállni a mozgással. Néha-néha éjszakánként a matrachoz dörgölte magát, mígnem már nem bírta tovább, de ez a megoldás sokkal jobb volt.
Bill vonaglott alatta, a fejét ide-oda ingatva. – Anyu utálja, amikor csókolózunk - mondta Bill, bár a beszéd jelen pillanatban nagyon nehezére esett. – Ha megtudná ezt, uh, nem örülne neki. Tomi, hmm…
A bátyja már nem figyelt rá. Nem érdekelte, hogy megtudja-e az anyukájuk vagy sem, ő egyszerűen nem értette meg a fiait. Nem tudta, hogyan érez Tom vagy Bill. Nem akarta megérteni, hogy szerelmesek egymásba, el se hinné az egészet.
- Shh – suttogta Tom a testvére fülébe. – Sosem tudja meg. – Megcsókolta Bill fülcimpáját, majd hirtelen szünetet tartott. – Vagy azt szeretnéd, ha abbahagynám?
Bill egy pillanatra pánikba esve érezte magát. Megragadta Tomot, közelebb húzta magához, és a hátára tette a kezeit, miközben hadarni kezdett. – Tomi, nem! Engem sem érdekel, szeretlek, nem izgat. Annyira kellesz nekem! Még ha te képes vagy is rá, én nem tudok leállni.
Egyre durvábban mozogtak tovább. – Bill, akkora idióta vagy – zihált Tom. – Persze, hogy nem tudom abbahagyni.
- Mindenhol nedves vagyok – válaszolt Bill, miközben egy mosoly kezdett formálódni az ajkain. – Nedves lettem miattad, és szerintem a te nedvességed is rám került.
- Fel fogok robbanni. – Tom csupán ennyit mondott. Megnyalta Bill ajkait, a fiú pedig felkiáltott. Az izmai megmerevedtek, majd a bátyja hasára élvezett, aki tágra nyílt szemekkel bámulta őt, miközben elhúzódott tőle. – Basszus, basszus, jól vagy?
- Rád ment az egész, bocsi – suttogta a másik bágyadtan. Remegett Tom teste alatt. – Folytasd, folytasd!
- Biztosan?
- Azt akarom, hogy te is elélvezz rajtam, menni fog?
Tom megérintette a testükre ragadt nedvességet, és azon kapta magát, hogy mind szorosabban simul Billhez. – Igen, öö, hamarosan - dünnyögte, az arcát az öccse nyakába temetve.
- Nagyon meleg a tested – mondta Bill halkan, Tom hátát masszírozva. – A filmes szex annyira jó!
- Hmm – mormolta Tom. Érezte, hogy Bill megfogja a farkát, miközben ő felnyögött, csaknem beleharapva Bill nyakába. A fiatalabb fiú azonban túl erősen szorította meg a merevedését, már majdnem fájt. – Aú!
- Bocsi – mondta Bill, miközben enyhített a szorításán. Végighúzta a kezét Tom farkán, egészen a csúcsán lévő nedves pontig. Picit megszorította, a bátyja pedig hangosan felnyögött. – Ó, Istenem!
Bill érezte, hogy a testvére mind szorosabban simul hozzá, majd egy nagy adag kirobbanó nedvesség került a testére. Tom és Bill szótlanul néztek egymásra. Az idősebb fiú végül megcsókolta Billt olyan jól, amennyire csak tudta. Megnyalta Bill ajkait, a nyelvével utat tört magának a fiú szájába és megcsiklandozta egy kicsit a szájpadlását úgy, ahogy Bill mindig is szerette. Amikor elhúzódtak egymástól, csak még jobban pihegtek.
- Tom, szeretlek – szólalt meg Bill, végighúzva az ujjait a nyúlós anyagon. – Miattad olyan… különösen érzem magam.
- Kanosan – javította ki a másik.
Bill nevetett. – Igen, az az. Csinálhatnánk még?
Tom megbökte a testvére hasán lévő nedves foltot. – Most?
Bill elpirult és kuncogott. – Nos, úgy értettem… tudod, máskor is csinálhatnánk, de…
A bátyja ledöntötte őt az ágyra, miközben ismét azt az izgató vibrálást érezte a gyomrában. – Megint kemény lett miattad, Bill.
Bill tágra nyílt szemekkel púpozta a hátát, és Tomhoz dörgölte magát, mint egy cica. – Ettől feláll? – Megérintette a bátyja egyre keményedő farkának csúcsát.
Tom felnyögött. – Ott nagyon jó érzés.
- Olyan nedves… - suttogta a fiatalabb fiú a testvére ajkai közé. – Tom, még mindig szeretsz?
A bátyja megcsókolta őt. – Még jobban szeretlek.
- Az hogyan lehetséges?
- Amikor megérintesz – mondta Tom, bár nem igazán értette a saját érzéseit. Az ágyékában érzett kín tovatűnt, amikor elélvezett Billel együtt, de a szívében lévő fájdalom rosszabb lett. Tudta, hogy ez azt jelenti, hogy szerelmes Billbe, ugyanakkor nem értette, miért okoz ez fájdalmat neki.
- Tom – szólalt meg az öccse, kiszakítva ezzel őt a gondolataiból.
- Hmm?
Bill feljebb tolta a csípőjét, így Tom érezhette, ahogy a fiú merevedése a hasának feszül. – Én is.
Tom csak mosolygott. Rájött, hogy ez a fájdalom mindaddig megéri, amíg Billt a magáénak tudhatja.
* * * * *
Egy héttel később Bill a nappali parkettáján hasalt, és a francia leckéjét próbálta megoldani. Az ikrek le voltak vele maradva rendesen, mivel mostanában gyakran hiányoztak az iskolából. Néhány vezető beosztásban lévő ember már megnézte az együttesüket, így Bill és Tom sok időt töltöttek a városban a másik két bandataggal, Gustavval és Georggal. Ezen a különleges napon az egész banda együtt volt az ikrek házában, ugyanis alkalmi meetinget tartottak arról, hogy mi legyen a következő lépés.
- Szerintem meg kellene változtatnunk a bandánk nevét – vetette fel Georg, miközben egy maréknyi chipset eszegetett, amit Simonétől kaptak. – A Devilish nem rossz, de azért…
- Egyetértek – jelentette ki Tom. A padlón ült Bill mellett, és kinyitott egy doboz kólát. Az öccse rásandított, és megpróbálta kikapni a kezéből az italt, de Tom rászólt. – Bill, nem.
A fiú sóhajtott, és visszafordult a leckéjéhez. – Istenem, megcsináltam a franciádat, cserébe te is adhatnál valamit.
- Majd kapsz tőlem valami franciát – mondta Tom halkan.
A másik elfojtotta a nevetését, miközben gyorsan lehajtotta a fejét.
- Ha nem Devilish, akkor mi legyen? – kérdezte Gustav, a banda dobosa. – Igazából mindig is utáltam ezt a nevet.
- Én meg a te nevedet utálom – gúnyolódott Georg. – Mi lenne, ha a nevünk… Grease Mothers lenne?
Mindannyian rábámultak.
Georg felhorkant. – Nem mintha bármelyikőtök előállt volna valamivel.
- Én írom a dalokat, nem fogom még a nevünket is kitalálni – szólalt meg Bill.
- Mindenesetre bele fogsz szólni – mondta neki Tom vigyorogva. Bill kiöltötte rá a nyelvét, és a bátyja ölébe mászott.
- Add nekem a kólád! – vinnyogott a fiú. Tom csupán nevetett, és próbálta lekoptatni a testvérét. – Nem vagyok beteg.
- Pedig pont úgy nézel ki – nevetett Georg.
Bill duzzogni kezdett, Tom pedig beletúrt Bill rakoncátlan tincsei közé, hogy kisimítsa azokat a fiú homlokából. – Egyszerűen kiborítasz. – Bill erre sóhajtott, és lemászott Tom öléből.
- Jóóól van. – Bill felült, és elgondolkodva harapott bele az alsó ajkába. – Mit szólnátok ahhoz, hogy… Bill?
- Mihez? – kérdezte Gustav. – Ez legyen a nevünk?
Bill elvigyorodott. – Igen, mivel mindig mindent én csinálok.
Gustav bekapcsolódott a játékba. – Legyen inkább Gustav.
- Georg: és a két másik srác – emelte fel a kóláját Georg.
- Hé, három srác van! – szólalt meg Tom.
- Bill nem egy srác – vágott vissza Georg.
Bill összefonta a mellkasán a karjait, és kidugta a nyelvét. – Seggfej.
- Vigyázzatok a nyelvetekre, fiúk – mondta Simone, aki épp belépett a szobába, az arcán szórakozott mosollyal. – Georg, itt van anyukád érted és Gustavért.
- Uh, máris mentek? – kérdezte Tom. – Még semmit nem csináltunk. Maradhatnátok éjszakára.
- Holnap iskola – mondta Simone szigorúan.
- Anyaaa – szólaltak meg az ikrek kórusban.
- Köszi, Mrs. T – mondta Georg, miközben ő és Gustav felálltak, majd elindultak az ajtó felé.
- Jó éjt, kölykök – mondta Gustav az ikreknek.
- Baszd meg – felelt Tom kedélyesen.
- Tom! – szidta össze őt azonnal Simone, a szemeit forgatva. – Üdvözlöm édesanyádat – mondta Georgnak. A két fiú elbúcsúzott tőlük, majd Simone visszatért a konyhába, így az ikrek magukra maradtak a nappaliban.
- Ez szívás – csukta be Bill a francia könyvét. – Tényleg semmire sem jutottunk.
Tom felhorkant, és ledőlt Bill mellé. A plafont bámulva szólalt meg. – Sosem jutunk semmire.
- Talán majd a legközelebbi Grease Mothers-összejövetelen.
Mindketten felnevettek. Tom megérintette Bill arcát, és rámosolygott. – Örülök, hogy kettesben vagyunk – suttogta.
Bill bólintott, miközben megtámasztotta magát a könyökén. – Andreas át akar jönni éjszakára. Talán felhívhatnám, hogy ne jöjjön.
- Holnap iskola – utánozta a bátyja az anyukája kiejtését, és még a szemeit is forgatta hozzá. – Ja, úgyis nemsokára látjuk.
- Holnap, a suliban.
- Suli… - grimaszolt Tom. – Annyira torkig vagyok vele!
- Inkább a suli van torkig veled – vigyorgott Bill. – És velem is.
- Túl nagyok vagyunk már az iskolához – tette a feje alá a kezeit Tom. – Kinőttünk belőle.
- Én meg téged nőttelek ki.
Tom az öccse felé fordította a fejét. – Nem igaz. Csak kihúzod magad.
Bill felállt, és a testvérét is felrángatta. – Állj mellém! Magasabb vagyok nálad, ezt te is tudod.
- Ez hülyeség – morgott Tom. Bill valahogy mégis magasabb volt nála, amit nem akart bevallani. – Oké, győztél. Boldog vagy?
- Nem – felelt halkan a fiatalabb fiú. – Mert… nézd! – Az ágyéka felé mutatott. A nadrágja kidudorodott elöl.
- Mióta… - Tom elharapta a mondatot, ugyanis érezte, hogy ő is azonnal felizgul. – Ó, istenem.
Bill megragadta a kezét, és megszorította azt. – Bárcsak később történt volna – pislogott tehetetlenül.
Tom csak tátott szájjal ácsorgott. – Igen?
- Meg akarom nyalni – suttogta Bill, mire mindkettejük gyomra ugrott egyet az izgalomtól. – Akarod, hogy megnyaljam a tiédet?
- Megtennéd? – Tom sosem gondolt arra, hogy Bill a szájába vegye az erekcióját, de abban a pillanatban ez tűnt a világ legeslegjobb ötletének.
- Igen.
- Basszus.
Bill felvonta a szemöldökét, és közelebb lépett Tomhoz.
A konyhában Simone éppen a pultot törölte le, miközben Gordonnal beszélt telefonon.
- Igen – mondta, a telefont a válla és a füle közé szorítva. – Nemsokára itthon leszel, ugye? Rendben… Csinálok valami egyszerűt a fiúknak, mi pedig majd később csak találunk valami kaját a hűtőben… Oké… Szeretlek, szia.
Letette a telefont, ezzel egyidejűleg pedig ledobta a konyharuhát. Meg kell kérdeznie a fiúkat, hogy mit szeretnének enni, hiszen Bill pokolian válogatós.
Egy kis maradék lasagna talán megteszi. Ezzel a gondolattal lépett be a nappaliba, remélve, hogy a fiai nem okoznak majd több fejtörést. Kimerültnek érezte magát.
- Fiúk… - Az elé táruló látvány szinte gyomorszájon vágta. Tom a tévé mellett lévő falhoz nyomta Billt, miközben szorosan tartotta őt. Az ajkaik összeértek, de nem azon a puha, gyengéd módon, ahogy korábban Simone már látta őket csókolózni. Tom buzgón nyomta az ajkait Billéihez, aki készségesen kinyitotta a száját, hogy a testvére éhes csókjait megfelelően fogadni tudja. Ráadásul a fiatalabb fiú nem küzdött azért, hogy kiszabaduljon a bátyja karjai közül. A szemeit lehunyta, és halk, elégedett hangok hagyták el a torkát minden egyes nedves csókkal.
Simonének hányingere támadt. Elhagyta a helyiséget, amilyen gyorsan csak tudta, és nekitámaszkodott a pultnak. Mi a fenét látott az előbb?
- Ó, Istenem… - suttogta maga elé. – Hogyan történhetett ez meg?
A nappaliban Bill eltolta magától a bátyját, mosolyogva és kifulladva. – Tomi – suttogta. – Ez így rossz.
- Rossz volt? – kérdezte Tom sértődötten.
- Nem, úgy értem… Nem szabadna itt ilyesmit csinálnunk – felelt a másik nevetve. – És majdnem felfaltalak, tényleg éhes vagyok.
Tom csak mosolygott, és játékosan beleharapott Bill vállába. A fiú vinnyogott, és vigyorogva húzódott el a testvérétől. – Megvagy – mondta Tom félszegen.
Bill meglökte őt. – Megnézem, mi a vacsi.
- Nekem… ki kell mennem mosdóra – hátrált Tom.
- Lúzer – mondta Bill, holott neki is merevedése volt. – Basszus. – A konyha felé vette az irányt, ahol rátalált az édesanyjára. Az asztalnál ült, teljesen lesújtva. – Anyu?
Simone felnézett, és döbbenten vette észre, hogy ott áll előtte a fia. – Ó, Bill.
A fiú beharapta az ajkát, ugyanis érezte, hogy valami nincs rendben. – Bajban vagyok? Felhívtam Andreast, és szóltam neki, hogy ne jöjjön át aludni, ne aggódj.
- Ülj le!
- Rendben – felelt Bill idegesen. Leült az asztalhoz, az anyukájával szemközt. – Mi a baj?
Simone felsóhajtott, miközben aggódva kulcsolta össze maga előtt az asztalon a kezeit. Végignézet a fián, akinek az arca még mindig ki volt pirulva, az ajkai pedig rózsaszínek voltak és nedvesen csillogtak. – Bill… te és Tom jól kijöttök egymással? Kedves hozzád? Normálisan kezel?
Bill lassan bólintott. – Persze… miért ne tenné?
- Bill…
- Jól megvagyunk együtt.
- Bill, áruld el nekem az igazat! – szólította fel a nő határozottan. – Tom csinál veled… dolgokat? Megérint olyan helyeken, ahol te nem szeretnéd?
- Micsoda? – Bill gyomra összeszorult. – Miért mondod… Mi van?!
- Nyugodj meg, édesem – mondta Simone fáradtan. – Csak tudnom kell, mi folyik itt.
- Semmi – vágta rá a fiú. – Egyáltalán semmi!
Simone megint sóhajtott. Bill úgy nézett ki, mint akinél mindjárt eltörik a mécses. Az édesanyja megfogta a vállát, de Bill lerázta magáról a kezét. – Oké, Bill – mondta a nő. – Megmelegítem a lasagnát vacsorára, az jó lesz?
Bill kifejezéstelen tekintettel az arcán bólintott, majd felállt. – Megírom a házim – mondta. Nem várta meg az anyukája válaszát, csupán lehajtott fejjel elhagyta a konyhát.
* * * * *
Tom bekopogott Bill szobájába, habár elég hülyén érezte magát miatta. A testvére furcsán csendes volt egész este; még csak rá sem pillantott Tomra vacsora közben. Az édesanyjuk is különösen viselkedett. Vacsora közben egyszerűen felszívódott, és még akkor is furcsán viselkedett, amikor Gordon később hazaért.
Tudni akarta, mi folyik itt.
- Mi az? – Bill hangja tompán csengett a csukott ajtó mögül.
Tom résnyire belökte az ajtót, és ekkor meglátta Billt, aki összegömbölyödve feküdt az ágyban. – Bill? Jól vagy? – A fiú nem válaszolt, így Tom közelebb merészkedett. – Haragszol rám?
- Nem – mondta Bill. – Én csak…
Simone hirtelen bedugta a fejét az ajtón, és feszült arckifejezéssel kérdezte: - Tom, készen állsz a lefekvésre?
Bill átfordult a másik oldalára, a hátát mutatva Tomnak és az anyjának. – Öö, igen, azt hiszem.
- Beszélnem kell veled, négyszemközt – mondta a nő. Tom összeráncolta a homlokát, és azon agyalt, hogy most vajon mit követett el?
- Rendben – mondta, és követte az anyukáját, aki kifelé masírozott a szobából. – Jó éjt, Bill… - Amikor már Tom szobájában voltak, Simone becsukta az ajtót, és leült a fiú ágyára. Tom sután helyet foglalt mellette.
- Tom… - szólalt meg a kezeit tördelve, és nem nézett a fiára. – Láttalak ma Billel csókolózni.
Tom úgy érezte magát, mintha pofon vágták volna. A padlóra szegezte a tekintetét. – És…?
- ÉS?! – csattant fel dühösen Simone. – Tudod, hogy nem tehetitek ezt. Tudod! – Tom válaszként csupán felmordult. – Mi mást csináltál még? Tudnom kell.
- Öö…
- Kényszerítetted rá? – Simone megragadta őt, szinte rázni kezdte. – Tom?
- Persze, hogy nem – felelt a fiú, miközben könnyesek lettek a szemei. – Miről beszélsz?
- Tom, miért?
- Hülyeség volt – mondta Tom, próbálva semleges hangnemben beszélni. – Egy hülye bátorság-próba!
Simone megrázta a fejét. – Egy bátorság-próba? Tom, az igazat akarom hallani!
- Az volt! Georg erőltette! – hazudott a fiú. – Azt mondta, csókoljak meg valakit, én pedig, uh, túlságosan zavarba jöttem, ezért megkértem Billt… Tudtam, hogy ez butaság. Bocsi.
- Szóval, ez történt? – Simone nem tűnt meggyőzöttnek. – Sosem alszotok együtt vagy ilyesmi? Erről van szó?
- Igen, ez csak egyszeri alkalom volt – bizonygatta Tom. – Én nem… mi nem… - Megtörölte a szemeit. – Kérlek, higgy nekem!
Simone összevonta a szemöldökét, és magához vonta a fiát. – Tom, annyira aggódom miattatok!
- Nem kell, minden rendben van – mondta a fiú. – Sosem teszek ilyet többé.
- Mert tudod, hogy ez rossz dolog, Tom… ugye?
A fiú szíve darabokra tört. – Igen, tudom, sosem teszem meg újra…
- Ez nagyon, nagyon rossz dolog – mondta az anyukája. – Bill a testvéred.
- Tudom, tudom. – Tom szipogni kezdett.
- Ne keseredj el – ölelte meg Simone. – Nem haragszom rád, te is tudod.
- Nem.
Simone tanácstalan volt. Szorosabban ölelte magához a fiát, aki egyébként sosem engedte, hogy az anyja gyengéden bánjon vele. – Tom, minden rendben lesz. Tudod, hogy szeretem azt, hogy ilyen közel álltok egymáshoz. Csak arra kell még rájönnötök, hogy miféle szeretet a legmegfelelőbb számotokra.
- Ez semmiség – mondta Tom. – És nem történik meg újra, anyu. Ígérem.
- Meg tudod ígérni?
- Igen – válaszolt a fiú nagyon halkan. - Meg tudom.
- Szeretlek – mormolta Simone, megcsókolva Tom homlokát. – Én csak… vigyázom rátok.
- Tudom.
Simone várta, hogy Tom viszonozza-e a „szeretlek” szót, de a fiú csupán kifejezéstelenül meredt a parkettára. A nő felsóhajtott, majd felállt és kiment a szobából. Ránézett Bill ajtajára, ám az határozottan csukva volt.
Lebattyogott a lépcsőn, és próbálta kiverni a fejéből az ikreket. Azonban tudta, hogy képtelen lesz elhessegetni magától a gondolatot, és azzal is tisztában volt, hogy ezt nem árulhatja el Gordonnak.
Senki nem szerezhet tudomást erről.
* * * * *
Néhány órával később Bill kimerészkedett a szobájából. Eddig az elsötétített szobában ücsörgött türelmetlenül, kivárva a megfelelő időt, hogy átmenjen Tomhoz. Muszáj volt látnia őt. Így aztán mezítláb átsétált a nappalin, miközben minduntalan rátaposott a pizsamanadrágja szárára.
- Tom? – suttogta, amikor odaért a bátyja szobájának ajtajához. Eszébe jutott, amikor még ez az ajtó az övé is volt. Kinyitotta az ajtót, és bekukucskált. – Tom?
A fiú összegömbölyödve feküdt az ágyban, elfordulva Billtől. – Mi van?
A fiatalabb fiú összevonta a szemöldökét; Tom ritkán tűnt ilyen zárkózottnak. Bill odament hozzá, és becsúszott mellé az ágyba, mire Tom teste érezhetően megfeszült. Az öccse gyengéden megérintette a vállát. – Tom…
A másik még jobban összegömbölyödött, a vállát begörbítve.
- Tomi – próbálkozott újra Bill. – Mit mondott neked anya? Téged is megkérdezett?
A testvére felé fordult. – Nem akarja, hogy együtt legyünk, Bill. Nem tudom, mitévő legyek.
Bill szemei már hozzászoktak a sötéthez, így láthatta a Tom arcán végigfolyó könnyeket és a felpuffadt szemkörnyékét. – Mit mondott még? – suttogta.
- Szerintem tud rólunk – mondta Tom nyomorultul. – Azt mondta, hogy amit csinálunk, az rossz.
Bill csendben volt pár pillanatig, a kezét még mindig a testvére vállán nyugtatva. – Az lenne?
Tom a hátára fordult, és a plafonra szegezte a tekintetét. – Annak kell lennie. Úgy értem, belegondoltál már valaha is?
Az öccse nagy levegőt vett. – Azért, mert a testvérem vagy?
- Igen – helyeselt Tom. – Anyu ezt nem érti. Senki nem fogja megérteni.
Billnek volt egy olyan érzése, hogy tudta, hová akar kilyukadni a bátyja. – Tomi, azt akarod, hogy… hagyjuk abba?
Tom hirtelen az öccse felé fordult, erősen megmarkolta a vállait, és a mellkasához szorította őt. – Miről beszélsz? Nem! Istenem, Bill… Nem akarom abbahagyni.
Bill megkönnyebbülten sóhajtott egy hatalmasat, és ő is megölelte Tomot. – Mit fogunk csinálni?
- Óvatosak leszünk – mondta a másik. – Senki nem tudja majd meg, ha mi együtt akarunk lenni.
- De hogyan? – Bill szipogni kezdett, és szorosabban fonta Tom köré a karjait.
- Nem tudom, nem tudom – felelt Tom. – De nem bírom ki nélküled. – A fiú belecsókolt Bill nyakába, majd a matrachoz szegezte őt. – Szükségem van erre.
- De ez nagyon rossz dolog – mondta Bill, miközben visszacsókolt, és a bátyjához simult. – Jaj, Istenem, nem is érdekel!
- Minden rendben lesz – suttogta Tom. – Tudod, hogy így lesz.
Bill bólintott, az ajkaik pedig máris összeértek. Tom fölé magasodott és hozzá simult, miközben letörölte a kósza könnyeket az öccse arcáról, aki zihálva temette az arcát a testvére nyakába. Nagyon szorosan, nagyon kétségbeesve ölelte át a bátyját, míg már szinte egybe nem olvadt a testük.
- Ne hagyj el – mondta Bill halkan, szipogva. – Nem hagyhatsz el, érted?
Tom bólintott. – A fenébe is, Bill, nem… akkor sem, ha… nem tudom. Ha anya most berontana ide, küzdenék érted.
Bill ennek hallatán elmosolyodott. – Igen… rendben.
Csókolóztak, és együtt mozogtak, az ujjaikat összefűzve. Mindketten nehéznek és összetörtnek érezték a szívüket, az a bizonyos fájdalom pedig visszatért a hasukba.
- Nem mondhatjuk el anyának – mondta Tom egyenesen Bill fülébe, majd lehámozták magukról a pólójukat.
- Nem – nyögött fel Bill halkan. Tom lerángatta róla a nadrágját, és ledobta a padlóra. Az öccse zihálni kezdett, miközben az ujjait beakasztotta Tom nadrágjába, hogy lehúzhassa róla. Amikor a meztelen bőrük érintkezett egymással, belemosolyogtak a csókba.
- Nem fogja megtudni, mert óvatosak leszünk – mondta Tom. – Szeretlek, de ne mondd el anyának.
- Én is szeretlek, ó… - Bill sóhajtott, miközben egymáshoz simult a testük. – Ó, Tom…
A bátyja rámosolygott Billre, és együtt kezdtek mozogni, megfeledkezve a szégyenérzetükről és a bűntudatukról.
* * * * *
Bill másnap reggel a testvére mellett ébredezett. Még mindig meztelenek voltak a múlt éjjel miatt, a fiú pedig hirtelen pánikba esett emiatt. Bár még csak reggel hét óra volt, mégis tudta, hogy fel kell vennie a ruháit, és vissza kell mennie a szobájába.
- Tomi – suttogta, miközben megtaszította egy kicsit a testvérét. – Tomi.
Tom megfordult, és felmordult, épp csak kinyitva az egyik szemét. – Még mindig itt vagy – mondta álmos hangon.
Bill bólintott. – Mennem kell.
- Tudom.
- De meg akartam várni, amíg felébredsz – mondta Bill. – Csak azért, hogy megbizonyosodjak arról, hogy még mindig ugyanúgy érzel…
A testvére ásított, és próbálta kidörgölni az álmot a szeméből. – Mire gondolsz?
- Még mindig velem akarsz lenni?
Tom átkarolta Billt. – Még szép. Természetesen. – Magához húzta a fiút, és beleszuszogott a nyakába. – De óvatosnak kell lennünk, nem szabadna itt lenned.
- Mégis itt vagyok – felelt Bill halványan mosolyogva.
Tom megcsókolta a nyakát. – Van egy ötletem – mondta. – De nem lesz egyszerű, és nem lehetsz dühös miatta.
- Mi lenne az?
- Oké, nos…
- Csak nyögd már ki!
- Barátnőket kell szereznünk – szólt Tom halkan, majd látta, hogy Bill arca megnyúlik. – Nem, ne legyél mérges!
- Akarsz egy barátnőt? – kérdezte az öccse.
Tom végigsimított Bill haján, és kisöpörte azt az arcából. – Nem. De érted, hogy miért mondtam ezt… ugye?
Bill összevonta a szemöldökét. – Nem. Nem értem.
- Ha mindkettőnknek lesz barátnője, akkor anya azt gondolja majd, hogy őket szeretjük, nem pedig egymást. – Mire mindezt Tom végigmondta, bele is pirult.
- De te egem szeretsz – kötekedett Bill.
A bátyja a szemeit forgatta. – Mégis, mit gondolsz?
Bill felült, és a nadrágjáért nyúlt, majd elkezdte felhúzni magára. – Azt akarod, hogy megcsókoljak egy lányt? – kérdezte erőtlenül.
A gondolat, hogy Bill bárki mást megcsókol a testvérén kívül, összeszorította Tom gyomrát. – Nem tudom. Nem. Soha.
- Én se szeretném, ha megcsókolnál valami lányt – mondta Bill. – Én csak…
Tom közelebb húzódott a fiúhoz, és megbökte a vállát. – Nem is kell, hogy megcsókoljuk őket, ugye? Talán csak… elvihetnénk őket randizni.
- Nincs csókolózás? – kérdezte a fiatalabb fiú reménykedve.
- Nincs csókolózás.
Bill elmosolyodott, és megcsókolta Tomot az orrán. – Szerintem működni fog.
- Hé, tilos a csók! – szólt rá a bátyja játékosan.
- Ó, fogd be! – Bill erőszakosan odanyomta a száját Toméhoz. – Csókolj meg most!
Tom elvigyorodott, és eleget tett a követelőzésnek.
A mű szerzői: cynical_terror és undrockroll
Lelőhely: www.tokiohotelfiction.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése