Még azon az éjjelen Tom segített Gordonnak kihúzni a díványt, amin a fiúk aludni fognak. Bill az egyik szék karfáján gubbasztott a pizsamájában, és rosszallóan figyelte a műveletet.
- Ez megteszi – mondta Gordon, miközben a matracot rögzítette a helyén, és végighúzta a kezét a poros fémtartókon. – Hű, már jó régóta nem húztuk ki a díványt.
- Igen, legutóbb akkor használtuk, amikor kicsiként erődöt építettünk belőle – morgott Bill.
- Aztán nehogy elkapjátok a Mikulást akció közben – ugratta őket a férfi.
Az ikrek felnyögtek. – Leütöm – közölte Bill.
Tom nevetni kezdett. – Képes rá.
- Nem szeretnék vért találni itt reggel – mosolygott Gordon, miközben a kanapéra dobott pár takarót és párnát. - Biztosan nem akarjátok a csizmáitokat az ajtótok előtt hagyni, hátha kerül bele valami finomság? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Jaj – nyöszörgött Bill. – Még csak nem is a szobámban alszom! Ráadásul kinőttem már ebből – tette hozzá.
A testvére csupán felhorkant válaszként.
- Rendben – kuncogott Gordon. – Milyen ünneprontóak vagytok! Jó éjt, fiúk. Boldog karácsonyt.
- Boldog karácsonyt – feleltek kórusban az ikrek, Gordon pedig leoltotta a mennyezeti lámpát. Az egyetlen fényforrás az éjjeliszekrényen álló lámpán kívül a karácsonyfa fényei voltak.
A fiúk a heverő szélén ültek, és a padlót szuggerálták. A házra csend borult, hiszen mindenki ágyba bújt már; Bill és Tom ágyába. A kövér kis karácsonyfa a sarokban pislákolt, alatta pedig ott feküdt minden kibontott ajándék szétszórva. Bill kapott egy csomó ruhát és CD-t, meg egy pár kötött zoknit a nagyijától. Tom is hasonló ajándékokat kapott.
- Ez a karácsony szívás – mondta ki végre duzzogva Bill, majd közelebb húzódott a bátyjához, miközben a szülei ajtaját figyelte a nappali és a konyha túloldaláról. Halvány fény szűrődött ki a szobájukból, az ajtó alatt, Bill pedig Tomra pillantott.
Az idősebb fiú a homlokát ráncolva húzogatta a pizsamája ujját. – Igazad van, nem kaptam meg az ajándékom. – Hirtelen összefonta a karjait a mellkasa előtt.
Az öccse sóhajtott. – A Mikulás el fogja hozni a hülye gitárodat holnap, láttam anyu szekrényében.
- Nem arra az ajándékra gondoltam – felelt a másik szelíden.
Bill elpirulva rázta meg a fejét. – Ja, hogy az…
Tom elkapta a kezét, és megszorította. – Erre az ajándékra vágyom a legjobban, francba a gitárral!
- Talán holnap.
- Vagy ma éjjel – felelt Tom, közelebb húzva magához a testvérét. – Mit gondolsz?
Bill összevonta a szemöldökét. – Azt, hogy egy idióta vagy, hiszen anya is itt van a közelben.
- Az ajtajuk zárva van – mondta a bátyja. – Nagyon csendben leszünk.
- Nem így akartam… odaadni neked – mormolta a másik, és belecsókolt Tom nyakába. – Különlegesnek kell lennie.
- Úgy beszélsz, mint egy kislány – vigyorgott Tom. – Jól fogjuk érezni magunkat.
Bill idegesen pillantott a szülei szobája felé. - Tudom.
- Gyerünk már, megőrjítesz egész nap. – Bill kicsit megborzongott a testvére szavai hallatán. – Készen állunk.
- Tudom – ismételte Bill, ezúttal halkabban. – Gondolod, hogy megtehetjük?
- Tudom, hogy megtehetjük – felelt a másik határozottan. – Már csak rajtad múlik.
Bill a testvére vállához nyomta az arcát, és mosolygott. – Tisztában vagy azzal, hogy meg akarom tenni.
Feljebb húzódtak a díványon, közben a fiatalabb fiú átnyúlt Tom válla fölött, és leoltotta a lámpát. Sötétség borult a helyiségre, csupán a karácsonyfa derengő fényei világítottak. Az ajkaik egymáshoz értek, Tom pedig a hátára döntötte Billt.
- Mi van, ha a nagyi lejön, mondjuk… egy pohár tejet inni, és meglát minket? – suttogta Bill meg-megreszketve, miközben Tom lágy csókokkal hintette be a nyakát.
- Tíz centire sem lát el – válaszolt a bátyja mosolyogva. – Nagyon régóta várok már.
Bill ajkai is felfelé görbültek, és Tom hátára csúsztatta a kezeit. – Ráadásul nagyon jó fiú voltál.
- Az voltam! Megérdemlem ezt az ajándékot.
A fiatalabb fiú gyengéden megcsókolta a testvérét. A szél süvöltött odakint, és felkavarta a havat az ablakuk előtt. Hideg volt a nappaliban, így Bill magukra húzta az egyik takarót. - Nem tehetjük meg még, hiszen csak éjfélkor lesz karácsony!
Tíz óra volt ekkor. – De nem a Mikulás hozza ezt az ajándékot – érvelt a bátyja. – Engedd meg most! Halkan csinálom, és nagyon fogod élvezni. Jó leszek.
- Ha eddig tudtál várni, akkor nehogy már problémát jelentsen ez a maradék pár óra! – Tom próbálta rábeszélni Billt a dologra, amiben segítségére voltak a kezei és az ajkai is. Miközben végighúzta a nyelvét az öccse nyakán, a kezeit bedugta hátul Bill pizsamanadrágjába.
- Síri csendben leszek – suttogta Tom. – Először az ujjaimat használom pont úgy, ahogyan szereted, és elérem, hogy elélvezz, Bill.
A másik halkan sóhajtott; Tom ujjai meggyőzően mozogtak a combtövénél. – Nem – mondta hirtelen. – Tomi, állj le!
- Ezt hívják előjátéknak.
- Tudom, de hagyd abba – kérte a testvére. – Éjfélig akarok várni, és ezzel nem segítesz.
- Jó – felelt Tom, miközben végigsimított Bill férfiasságán, aki felszisszent. – Nagyon jól néztél ki egész nap.
- A hülye masnival a hajamban? – Bill elhúzta tőle a fejét, és az ajkába harapott. Nem adhatja fel, nem lehet. Képtelen rá. – Nem tehetjük – motyogta végül.
Tom kivette a kezeit Bill nadrágjából, és a sarkaira ült. – Mit fogunk csinálni két órán keresztül?
Bill lassan megvonta a vállát. – Nézünk valami karácsonyi baromságot a tévében?
A bátyja túl hangosan horkant fel, Billnek le kellett pisszegnie. – De ugye meg fogod engedni? – kérdezte komolyan.
- Tomi – válaszolt a fiatalabb fiú a homlokát ráncolva. – Hát, persze. Elvégre én is meg akarom tenni!
- Addig dolgozzunk egy új dalon – javasolta a bátyja, és a régi gitárjáért nyúlt, ami a padlón hevert. – Hacsak nem merült ki a zenészi tehetséged abban, hogy elénekelted azokat a karácsonyi dalokat. Esküszöm, tudtam, hogy énekelni fogsz.
Bill grimaszolt. – Ez a dolgom.
- Bárcsak meglenne már az új gitárom!
- Itt vagyok neked én – felelt a másik vigyorogva.
- Éjfélig nem.
Bill ráncolta az orrát. – Olyan érzés, mintha… mintha ez valami vonat menetrendje lenne.
- Jó lesz, ha nem késik az a vonat – mondta Tom, miközben lehajtotta a fejét, hogy a gitárjával foglalkozhasson.
Bill arca alig észrevehetően megrándult; az idegessége izgalommal keveredett. – Oké, zenéljünk!
Egymásra mosolyogtak, Tom pedig elpengette az első néhány akkordot.
* * * * *
Simone alvás helyett a földszintről felszűrődő gitárhangokat hallgatta. Átfordult a másik oldalára, ugyanakkor szinte azonnal a hátára hemperedett.
- Nem tudsz aludni? – kérdezte Gordon ásítozva.
- Nem – hangzott a válasz. – Jócskán kijutott ma nekem az izgalomból.
- Minden szuperül sikerült. A fiúk pedig a nappaliban telepedtek le… úgy hallom, jól elvannak. Remélem, Tom szeretni fogja az új gitárját – mondta a párja.
- Abban biztosak lehetünk – felelt Simone halkan. – Gordon…
- Hm?
- Te… gondoltál arra valaha is, hogy…? – Simone elakadt. Nem tudta, hogyan fejezze ki a gyanakvását, és egyébként sem volt biztos abban, hogy bármit is akar erről mondani a férjének. Már túl régóta rágta magát emiatt. – Nem fontos.
- Mi a baj? – ült fel Gordon. – A gyerekekről van szó?
- Nem, semmi baj – szólt a másik. – Aludj nyugodtan!
A férfi ismét lefeküdt, Simone pedig hamarosan meghallotta a halk hortyogását.
Egészen addig ébren feküdt az ágyban, míg meg nem szűnt a gitárpengetés, majd lehunyta a szemeit, és megpróbálta kizárni a nyugtalan gondolatokat a fejéből.
* * * * *
Tom letette a gitárját, és az órára bámult. Tíz perc maradt éjfélig, Bill pedig éppen valamilyen dallamot dúdolt.
- Shh, Bill – suttogta a bátyja.
- Hm? – pislogott a fiú. – Azt hittem, csinálunk valamit.
- Túl vagyunk rajta – bökött Tom az óra felé.
- Ó! – Bill azonnal elvörösödött.
- Meg akarlak érinteni – mondta a másik.
Bill halkan felnyögött. – Hogyan akarod?
Tom fölé mászott, és a matrachoz szorította a fiú testét. – Benned.
Bill kikecmergett alóla, és Tom ajkaira tette az ujját, mielőtt belefoghatott volna a tiltakozásba. – Én is akarom, csak… szükségem van valamire.
- Mire?
A fiú felkelt az ágyról, és felvette a szőnyegről azt a kis táskát, amit korábban lehozott magával a szobájából. Kivett belőle egy flakon testápolót, és félénken nyújtotta Tom felé. – Szükségünk lesz rá… érted.
A bátyja zavarodottnak tűnt. – Ahhoz, hogy… - Aztán hirtelen felcsillantak a szemei. – Ó!
- Igen, különben fájni fog – magyarázta Bill. – Legalábbis, szerintem.
- Majd úgy csinálom, hogy ne fájjon – mondta a testvére, de nem volt teljesen biztos a dolgában. – Jó érzés lesz, meglátod.
- Tudom – felelt a másik lassan. – Remélem.
- Biztos lehetsz benne – felelt Tom határozottan. – Mármint, tényleg. Na, miről is beszéltünk?
Bill idegesen nevetgélt. – Arról, hogy… um… nem fog fájni. Amikor csinálod.
- Ah. – A bátyja sóhajtott. – A francba, fogalmam sincs.
A másik bólintott, és a flakont szorongatva Tom felé kúszott. – Tom…
- Mi az?
- Az az óra késik… valószínűleg karácsony van már néhány perce.
A testvére lassan elmosolyodott. – Késtél.
- Jaj, Istenem, nem is tudom – fakadt ki Bill pánikszerűen. – Nem tudom, képes leszek-e rá.
- Bill… - Tom nem folytatta. Arra gondolt, hogy nem akarja erőltetni a dolgot, helyette támadt egy ötlete. – Rendben, szerintem nekem sem fog menni.
- Tom?
- Jó éjt, Bill.
A fiú megérintette a bátyja vállát. – Nem dőlök be.
Tom erre hangos, de nyilvánvalóan hamis horkolásba kezdett.
- Tomi! – szisszent fel Bill, aztán a hátára gurította őt. Tom még mindig csukva tartotta a szemeit, és folytatta a horkolást. – Nem adhatsz vissza egy ajándékot – szólt az öccse, miközben lovagló ülésbe ereszkedett Tom csípőjén, és kibújt a felsőjéből, ami végül a padlón kötött ki. – Úgy látszik, nekem kell kibontanom.
Ekkor Tom szemei váratlanul kipattantak. – Nem bonthatod ki az én ajándékom, Bill! Ez nem túl szép tőled. – Ledöntötte a testvérét maga mellé, és ezúttal ő kerekedett felül. Játékos birkózásba kezdtek; Bill próbálta letépni magáról a nadrágját, Tom pedig minden alkalommal nevetve rángatta fel rá.
- Hagyd abba! – szólalt meg egyszer csak az idősebb fiú, amikor végre fölénybe került, és lefogta Billt. Az öccse nadrágja egészen combközépig lecsúszott már, szabadon hagyva a csípőjét és az ágyékát, ugyanis semmit nem viselt a pizsamanadrágja alatt. – Bill – zihált Tom, miközben felhúzta rá a nadrágot, és gyengéden megmarkolta a testvére férfiasságát. – Viselkedj!
Bill bólintott, a felhevült testét pedig odaszorította Toméhoz. – Vetkőztess le!
- Adj időt, hogy kibontsam az ajándékom – mondta halkan, kedvesen Tom.
- Nincs időnk – suttogta a másik.
- Van rá egy egész éjszakánk – mormolta a bátyja, miközben Bill hasát cirógatta. – Készen állsz?
A fiú válaszul bólintott.
- Mennyire?
- Um… - Bill felpillantott Tomra, és egy kicsit megborzongott. – Nem tudom, mennyire – vallotta be -, de csinálni akarom.
Tom belecsókolt a nyakába, majd lassan haladt lefelé, és Bill testének minden négyzetcentiméterét csókokkal hintette be. Már korábban felfedezte az öccse testét, de ez az éjszaka más volt. Teljesen más.
- Bill, hm – mormolta Tom, és finoman megharapdálta a csípőjét. – Jól nézel ki.
- Nem is látsz – felelt ő halkan.
- De – válaszolt a bátyja, és végighúzta az ujját a fiú pizsamanadrágjának puha szegélyén. – Alig várom, hogy benned legyek.
- Tomi! – Bill csupán ennyit tudott kinyögni, amikor a testvére egy mozdulattal lerántotta róla a nadrágot. A fiatalabb fiú a bőrén érezte a hűvös levegőt, így magához húzta Tomot, és a nyakába temette az arcát. Hamarosan eggyé válnak, ez a gondolat pedig aggodalommal töltötte el.
Tom a testvére combját kezdte kényeztetni a nyelvével, majd hirtelen az ajkai közé szívta az érzékeny bőrt. Bill tehetetlenül sóhajtott egy nagyot, mire a bátyja felpillantott, és csendre intette, a fiú viszont csak megvonta a vállát.
- Ha ezt csinálod velem, nem ígérem, hogy visszafogom a hangom – mondta Bill. – Te… ó, Tomi.
A másik bólintott, és az orrát Bill merevedéséhez érintette. Kisvártatva felült, levette a pólóját, és a fiúhoz simult.
A testvére lábai közé lökte a csípőjét, és érezte, hogy az ágyéka lüktet. Legszívesebben lerántotta volna a nadrágját, majd azonnal ráélvezett volna Bill hasára és combjaira. Szinte megbabonázta az ötlet.
De aztán az öccse visszarántotta a valóságba azzal, hogy lehúzta Tomról a nadrágot, és izgatóan kente be az erekcióját a testápolóval. A fiú semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy végre Billben mozoghasson.
Hirtelen lerúgta magáról a nadrágját, és megint Bill lábai közé irányított egy erőteljes lökést. – Basszus – nyögött fel. – Muszáj… ó, basszus, Bill… muszáj csendben lennünk.
- Nem mondhatjuk el anyunak – felelt a testvére, miközben egyre határozottabb mozdulatokkal húzogatta a kezét Tom merevedésén. – Nem árulhatjuk el, hogy beteszed.
- Uhh! – szakadt fel az idősebb fiúból egy hosszú sóhaj. Reszketve lökte el Bill kezét. – Add azt a testápolót! – Amikor megkapta, tekintélyes mennyiséget nyomott a nedves és csúszós krémből a kezére. – Óvatos leszek, de Istenem, Bill… egyszerűen csak be akarom tenni.
- Nem lehet – válaszolt az öccse.
Tom ujja nekiütközött Bill bejáratának, és szinte azonnal be is csúszott. Nem hatolt túl mélyre, de a testvére attól még megállíthatatlanul nyöszörgött, a háta pedig ívben megfeszült. – Szereted, hogy benned van az ujjam?
- I… Igen – nyögte ki Bill nagy nehezen. – Olyan… hát, tudod, ez a hátsóm, Tom. – A fiú elpirult, és eltakarta az arcát. – Fáj ott, mélyebben.
- Hol? – Tom kutakodóan beljebb hatolt az ujjával. – Mondd el! Hol az a kis pont?
- Ott, belül – nyöszörgött a másik elgyengülve. – Keresd meg!
- Shh… - csendesítette a bátyja, a vállát cirógatva. – Maradj nyugton!
- Lehetetlent kérsz. – Bill teste megrándult, a lábai pedig remegni kezdtek. – Istenem… Nem lehet. Nem teheted. Ó, Istenem… Bennem van még egy ujjad?
- Jó érzés? – faggatta a testvére halkan.
- Nem tudom – felelt Bill. – Nem tudom. Most éppen csupán annyit érzek, hogy egy ujj van a seggemben.
Tom nevetett. – Ez… nem… jó? – Kihúzta az ujjait, a testvére pedig rögtön tiltakozni kezdett.
- Csináld még – sürgette az öccse. – Szeretem az ujjad… ott. Bennem. Nem is tudom.
Immár két ujjával behatolva, Tom összerezzent. – Nagyon szűk vagy most.
- Ideges vagyok – vinnyogott Bill. – Úristen, de még mennyire ideges vagyok! Ne okozz fájdalmat, Tom…
- Megpróbálom – felelt a másik. – Óvatos leszek.
- Eltöröd minden más ajándékod – mondta az öccse halványan mosolyogva.
Tom hangosan kezdett röhögni, de a szabad kezét azonnal a szájára tapasztotta. – Nem törlek össze és a gitáromat sem. – Az ujjai lehetetlenül mélyre hatoltak, majd begörbítette azokat. – Főleg nem a gitáromat.
Bill alig tudta elfojtani a feltörni készülő sikolyt, miközben Tom odalent kínozta.
Az idősebb fiú szemei hirtelen rémülten elkerekedtek, ahogy észrevette, hogy az öccse teste megrázkódik és szorosan összezárja az izmait az ujjai körül. Azonnal kivette az ujjait, és várta, mikor hagy alább Bill remegése. – Ó, Bill… mit tettem? Jól vagy? – suttogta kétségbeesetten, miközben gyengéden simogatta a testvérét mindenütt, azon igyekezvén, hogy lecsillapítsa. – Fájt?
Bill alig kapott levegőt. – Tom… ez… - Újra széttárta a lábait, és felnyögött. – Annyira jó érzés volt!
A bátyja nem hitt a fülének. – Jó volt?
A másik bólintott. – Igen, igen, az volt az a pont, amiről beszéltünk. – Tom ezen felbuzdulva megpróbálta újra betenni az ujjait, de Bill ellökte a kezét. – Nem, csak tedd be a… farkad. Sikítani fogok, ha még egyszer megérzem ott az ujjaid.
- Ne sikolts – suttogta a bátyja. – Egyáltalán ne csapj semmilyen zajt.
Bill megrázta a fejét, a puha, sötét tincsei pedig az izzadó homlokára tapadtak. – Csak… csináld.
Olyan szélesre tárta szét a lábait, amennyire csak bírta, és körülölelte velük Tom derekát, közelebb vonva őt magához. Érezte, amint a bátyja férfiassága a lábai közé hatol és megböki vele a bejáratát, Bill pedig halkan felnyögött. Tom a szájára tette a kezét, majd megcsókolta az orrát, Bill pedig motyogott valamit.
- Micsoda? – kérdezte az idősebb fiú alig hallhatóan.
- Szeretlek – válaszolt Bill tiszta hangon, feldúltan pislogva. – Igen… Kérlek, csináld.
Tom megfogta a kezét, és a szájához emelve azt, megcsókolta az ujjperceit. – Megcsináljuk. Igazából szexelni fogunk.
- Dugj meg – adta ki a parancsot egyértelműen Bill, amivel nem csak saját magát, de a bátyját is meglepte, aki kuncogva csókolta meg a fiú arcát.
- Rendben – felelt. Megint feltérdelt, és megfogta Bill lábait. – Most… megduglak.
A fiatalabb fiú szemei elkerekedtek, és nagy levegőt vett. – Mondd ki!
Tom kíváncsian pillantott rá.
- Ez nagy dolog – válaszolt az öccse halkan. – És én ezt… neked adom, érted? Mondd… ki.
Tom előrehajolva hozzásimult Bill testéhez, a fejét a nyakába temetve. – Szeretlek, szeretlek – mormolta vigyorogva.
A testvére sóhajtott, és az egyik testápolóval borított kezét kétszer végighúzta Tom merevedésén, aki ösztönösen előrelökte a csípőjét. Bill végül elengedte a fiú erekcióját, hátradőlt, és a feje alá téve a kezeit azt mondta: - Boldog karácsonyt.
Tom lehajolt hozzá, és megcsókolta Bill ajkait, miközben a farpofái közé hatolt, próbálgatva, hogy mennyire ellenáll neki a fiú teste.
Bill csodálkozva pillantott a bátyjára, aki megbabonázva érzékelte az öccse testének forróságát a férfiassága csúcsán. – Ó, basszus – szisszent fel. Behatolt, a másik pedig megfeszítette az izmait. – Bill, már majdnem… bent vagyok! Én… ó, a francba, Bill, annyira… szűk vagy.
Képtelen volt érzékelni a fájdalmat, ami eltorzította a testvére arcát vagy azt, ahogyan elakadt a lélegzete. Csak arra tudott koncentrálni, hogy végre benne volt Billben és a fantasztikus érzésre, ami ezzel járt. Már-már elélvezett, pedig még nem is tette be egészen.
Bill eközben azon igyekezett, hogy ne kiáltson fel fájdalmában, lökje le magáról Tomot, és gömbölyödjön össze fájdalmában. Úgy érezte, mintha kettészakították volna, az egész teste görcsbe rándult. Csupán annyit tehetett, hogy halkan nyöszörögve feküdt a hátán, és magába fogadta a bátyja péniszét.
Mivel hiába fájt annyira, mint még soha semmi az életében, nem hátrálhatott meg. Mindeddig gyötörte Tomot, majd ígéretet tett neki, és most beváltja azt.
- Ó, Istenem – nyöszörgött halkan, kifulladva. Csillagok táncoltak a szemei előtt, de nem a jó fajtából valók. Miközben szorosan lehunyta a szemeit, olyan erősen harapott rá az alsó ajkára, hogy csaknem átszúrta azt a fogaival. – Tom…
- Basszus – szisszent fel a bátyja, a homlokát a fiú mellkasához szorítva. – Bill, én… a rohadt életbe… a francba…
Bill elfordította a fejét, és inkább a halványan pislákoló, takarosan feldíszített karácsonyfát nézte. Gondolatban megfogadott magának valamit. Ha ezt hívják szexnek, akkor soha többé nem akarja újra megtenni.
Ugyanakkor Tom fejében az járt, hogy a szex a legjobb dolog a világon. A pénisze mélyen benne volt Billben, és durva, gyakorlatlan mozdulatokkal döfte bele újra és újra. A szemeit szorosan lehunyta. Az öccsére szeretett volna nézni, de ez most az ő pillanata volt, hiszen nagyon sokáig várt már erre, és végre, valóra vált a vágya. Szeretkezni Billel… megdugni Billt egyszerűen lenyűgöző.
- Fantasztikus – lehelte Tom, megtartva magát a karjain Bill fölött. Egy nedves cuppanással újra beléhatolt, és érezte, hogy a térdei remegnek. – Ó, ne…
Túl sok volt ez egyszerre, túl intenzív. Szinte kirántotta Billből a férfiasságát, és nem tudta tovább tartani magát. Ökölbe szorított kezekkel térdelt az öccse fölött, miközben ráélvezett a saját és Bill combjaira is. Az ágyékát új, ismeretlen érzés járta át, és valami megváltozott benne. Nagyon jól érezte magát.
Amikor végre kinyitotta a szemeit, nem volt felkészülve az elé táruló látványra. Bill sérültnek és összetörtnek tűnt, ahogy a könyökén támaszkodva zihált. Az egyik kezével eltakarta a fenekét, az arca pedig eltorzult a fájdalomtól.
- Bill – szólalt meg Tom ijedten. – Bill, jól vagy?! Bill?
A fiú megtörve nyögte ki: - Francba, Tomi…
A bátyja elhúzta Bill kezét, és vérfoltokat vett észre az öccse combjain. – Ó, Jézusom, jól vagy? – A vér láttán papírgalacsin méretűvé zsugorodott a gyomra, de Bill bólintott a kérdésre.
- Ne akadj… ki – zihált még mindig. – Tényleg. A picsába, Tomi, nem tudom, hogy… képes lennék-e újra megtenni.
Tom szíve elnehezült. – Fájdalmat okoztam? Megígértem, hogy óvatos leszek, de annyira…
- Úgy tűnt, nagyon jól érezted magad – felelt a másik szelíden, de még mindig alig tért magához. – Örülök, hogy megcsináltuk. Komolyan. - A szemei váratlanul megteltek könnyel. - Tényleg ennyire fájnia kell?
Tom magához ölelte őt, de közben vigyázott, nehogy ismét fájdalmat okozzon neki. Gyengéden megcsókolta az ajkait. – Ez volt neked az első… nem akarod soha többé?
Az öccse letörölte a könnyeit, és butának érezte magát. Persze, hogy első alkalommal mindig fáj. – Tényleg élvezted? Mert ha igen, ki akarom próbálni újra. Um, majd valamikor.
Tom megrázta a fejét. – Nem akarom úgy csinálni, hogy csak én élvezem.
- De jó volt? – Könyörögve nézett rá. – Jó érzés volt? – Muszáj volt, hogy a bátyja élvezze. A teste még mindig lángolt, és úgy érezte, a belseje szétszakadt. Mikor fog már elmúlni a fájdalom? Megfogta Tom kezeit. – Jó voltam?
A másik fiúnak fogalma sem volt, hogyan fejezze ki, hogy Bill mennyire jó volt. Sosem élvezett még ennyit. Sosem vesztette még el ennyire a fejét orgazmus közben. – Ez volt életem legjobb pillanata – szólalt meg komolyan. – Nagyon szexi vagy, szeretlek.
- Hát, akkor – mondta az öccse -, megéri megint kipróbálni majd. De legközelebb, Tomi, azt akarom, hogy… bennem menj el. – Megcsókolta Tom ajkait, de a hirtelen mozdulattól összerezzent; nagyon sajgott a hátsója. – Aú… azt hiszem, tisztálkodnom kell, vagy valami ilyesmi.
- Segítek – suttogta Tom.
Ebben a pillanatban halvány fény szűrődött be a szobába. – Anyu – motyogta Bill.
A bátyja bólintott, és egyetlen mozdulattal magukra borította a takarókat, majd a dívány két szélére gurultak.
Simone egész éjszaka aggodalmaskodott. Nem tudott elaludni, pedig mindent megpróbált már ez ügyben. Gondolta, nem árt, ha iszik egy pohár vizet.
Amint elsétált a nappali előtt, bedugta a fejét az ajtón. A kanapén, egy csomó takaró alatt ott aludt az ő két fia. Hamar elaludtak. Simone feljebb tekerte a fűtést, mert hűvösnek találta a levegőt, az ikrek ráadásul nyakig betakaróztak.
Már épp indult volna a vízért, amikor észrevett valamit a nappali padlóján.
Bill pizsamanadrágját.
A mű szerzői: cynical_terror és undrockroll
Lelőhely: www.tokiohotelfiction.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése