Simone azonnal hátat fordított az alvó fiúknak, és olyan érzése volt, mintha falnak ütközött volna. Miközben a konyhába lépett, kábán idézte fel magában, ahogy ártatlanul fekszenek a díványon egy rakás takaró alatt, köztük pedig párnák hevernek szanaszét.
De Bill nadrágja a legkevésbé sem hagyta nyugodni.
Leült az asztalhoz, és képtelen volt kiverni a fejéből, amit az imént látott.
Az egyik fia nadrágja gyűrötten hever a padlón.
Hátradőlt a székén, és lassan kifújta a tüdejében rekedt levegőt. Talán nem jelent semmit. Esetleg csak arról van szó, hogy Bill – híven önmagához – nem tudta eldönteni, melyik nadrágjában aludjon, ezért mindjárt kettőt hozott le magával a szobájából. Felvette az egyiket, a másik pedig most ott árválkodik a parkettán.
Simone összeráncolta a homlokát. Lehetséges, hogy többről van itt szó.
Megrázta a fejét, és megrótta magát, amiért mindössze egy hanyagul odavetett ruhadarab miatt arra a következtetésre jutott, hogy valami nincs rendjén. Talán megőrült, hogy ilyesmit gondol a tulajdon gyermekeiről? Vagy pusztán túlságosan éles szemű?
- Mégis mit művelhettek? – suttogta maga elé, majd a kezeibe temette az arcát, és nagyot sóhajtott. Bármi is történt, az nem lehet jó, nagyon nem.
Lassan feltápászkodott az asztaltól. Eldöntötte, hogy újra lefekszik, így nyugodtabban végig tudja ezt gondolni. Bár nem akarta, tisztában volt azzal, hogy még nagyon sokáig fogja magát gyötörni emiatt.
Vagy talán, döntötte el, tényleg nem történt semmi.
Fáradtan baktatott a szobájába, és amikor elhaladt a nappali mellett, oda sem fordította a fejét.
Bill óvatosan résnyire nyitotta az egyik szemét. A szüleik ajtaja alól kiszüremlő fény eltűnt, és megint csend borult a házra.
- Tom – suttogta a bátyja nevét.
- Hm?
Bill kissé feljebb tornázta magát. – Elaludtál?
- Én… - Tom ásított, és kinyitotta a szemeit. – Asszem.
- Ez közel volt – mondta a fiatalabb fiú, és megengedett magának egy mosolyt, de a fájdalomtól megrándult a szája széle. – Aú.
Tom máris éberen kúszott közelebb hozzá. – Jaj, jól vagy?
- Rendben leszek – csókolta meg az orrát Bill. – Bár meg akarok mosakodni… és éhes is vagyok.
A másik mosolyogva hajolt le, de csupán annyira, hogy súrolják egymás ajkait. – Még mindig fáj? – kérdezte fojtott hangon.
Az öccse bólintott. – Nem fogom elfelejteni - mondta. – Holnap is érezni fogom, Tomi, ahogyan a magadévá tettél.
Tom nagyot nyelt, majd átkarolta Bill vállait, és felsegítette. – Kapd fel a gatyád, meg akarlak mosni.
* * * * *
Miután bezárkóztak a fürdőszobába, Tom odafordult a testvéréhez, és lehúzta róla a nadrágját. Ugyanazt a darabot, amit az anyukájuk valamivel korábban felfedezett a padlón, de ezt persze ők nem tudták.
- Miért vettem fel egyáltalán? – bolondozott Bill.
- Arra az esetre, ha belefutnánk a nagyiba a konyhában – felelt Tom, mire az öccse nevetni kezdett. A másik eközben letérdelt elé, az ajkai pedig nyomban Bill hasát becézték. A fiatalabb fiú jólesően sóhajtott. – Fordulj meg! – Bill habozni látszott, ezért Tom a combjaira tette a kezeit, és lassan megfordította őt.
- Mit… csinálsz? – kérdezte Bill, miközben a bátyja forró leheletét érezte a hátán.
- Megcsókolom, hogy jobb legyen – válaszolt Tom érdes hangon, Bill pedig már beszélte is volna le tervéről, de ekkor megérezte a bátyja orrát a farpofái között. Mindössze néhány nedves csókra volt szüksége ahhoz, hogy ráleljen Bill sajgó részére, de amikor ez megtörtént, az öccse tehetetlenül sóhajtott fel.
- Tomi – nyögte lehunyt szemekkel. – Ez most… más.
- Tényleg? – A fiú még egyszer odaszorította az ajkait, ezúttal pedig a nyelvét is kidugta, elidőzve Bill bejáratán.
- Milyen íze van? – pillantott hátra a válla fölött az öccse.
- Mint neked. – Tom szünetet tartott, majd folytatta. – És nekem.
- Hát, persze – mormolta a fiú. A bátyja fejére tette a kezét, és végigsimított a haján, a hüvelykujja és a mutatóujja közé fogva néhány tincset. Tom lassanként felállt, miközben végigcsókolta Bill gerincét. A tarkóját elérve az ajkai közé szívta a bőrét, az öccse pedig ismét sóhajtott.
- Oké – szólt Tom. – Megtisztítalak.
Bill vigyorogva pattant fel a szekrényre, és széttárta a lábait, de hirtelen mindkettejük jókedve elszállt egy pillanatra, ahogy meglátták a fiú lábán az alvadt vérfoltot. Tom azt is észrevette, milyen vörös lett a feneke.
- Sajnálom – motyogta, és megérintette Billt közvetlenül a herezacskója alatt. – Nem akartam, hogy így történjen.
Az öccse csak a fejét rázta, majd közelebb vonta magához a testvérét, mígnem az orruk egymáshoz dörgölőzött. – Ne sajnáld, imádtam.
- Fenéket.
- Komolyan mondom – felelt Bill halkan. – Rohadtul fájt, de megérte.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Tom gyanakvóan.
A testvére bólintott. – Tényleg jó volt?
- Viccelsz? – Az idősebb fiú átölelte Bill kicsiny testét. – Elélveztem kábé… egy perc alatt. Nagyon hülyén érzem magam. Fájdalmat okoztam, holott neked is élvezned kellett volna.
- Itt jó érzés volt – mondta a fiú, a kezét a mellkasához érintve, a szíve fölött. – Sosem fogom elfelejteni az arcod, amikor betetted. Tényleg ennyire jó volt? – hitetlenkedett még mindig.
Tomot hirtelen elöntötték az érzelmei, és úgy érezte, mindjárt elbőgi magát, vagy valami hasonló kínos dolgot tesz. Megcsókolta Bill arcát. – Te vagy a legjobb – mondta túlfűtött hangon, miközben végigsimított az öccse mellkasán. – De te nem mentél el.
- Nem érdekel.
- Engem igen.
Bill erre elmosolyodott, de összerándult egy picit, amikor Tom kissé durvábban érintette meg odalent. – Óvatosan!
A bátyja bűnösnek érezte magát. – Utálom, hogy bántottalak.
- Csak egy kicsit. – Bill belefúrta az orrát Tom nyakába, majd hátradőlt, és elfintorodott. – Merő mocsok vagyok. Tisztíts meg!
- Én? – kérdezett vissza a másik.
- Naná, hiszen te művelted ezt velem.
Tom halkan nevetett, és végre megnyugodott. Bill szerette az aktust, nem volt megsértődve. Nevetett, viccelődött. – Jól vagy – jelentette ki, csak azért, hogy Bill ezt megerősítse.
- Jól vagyok – ismételte a másik, majd megnyitotta a csapot. Alá tartotta a kezét, és várta a meleg vizet. – Csendben kell lennünk.
Tom levett az állványról egy kisebb törölközőt, a víz alá tartotta, majd kicsavarta. – Te nagyon csendes voltál.
- Legközelebb torkom szakadtából fogok üvölteni – mondta Bill. – Mert hát ilyen érzés volt. Legszívesebben sikoltottam volna.
A bátyja felnyögött. – Ki fogsz nyírni.
- Megérdemled – mosolygott édesen a másik fiú.
Tom a szemeit forgatva kezdte törölgetni a nedves törölközővel Bill combjait, így lemosta róla a vért és a spermát. Az öccse mindannyiszor összerezzent, amikor Tom a feneke közelébe ért. Az idősebb fiúban felébredt a bűntudat, Bill szemeiben azonban felfedezett egy csipetnyi szikrát. – Azt hiszem, megérte – szólalt meg Tom.
- Nem, nagyon fáj.
A bátyja szemei összeszűkültek. – Nem hiszek neked.
Bill vinnyogva húzódott el a fiú kezeitől, és alig bírta elfojtani a nevetését. – Még csak el sem élveztem.
- Kinek a hibája?
Bill vett egy mély levegőt. – Esély sem volt rá – mondta kuncogva. – Oké, oké. Nem nagy cucc. Basszus, éhen halok.
- Én is – felelt Tom, azzal hirtelen a szájába vette a testvére férfiasságát, Bill pedig élesen felszisszent, és belemarkolt az előtte térdeplő fiú hajába.
- Tomi, ne – szólalt meg Bill nem túl meggyőzően. – Én… - Felnyögött, de a hangját elnyomta a csobogó víz lármája, ami még mindig folyt a megnyitott csapból. Nekidőlt a gyógyszeres szekrénynek, és a kezét Tom fején pihentette.
A bátyja hagyta, hogy irányítsa a mozdulatait, és igyekezte kihozni magából a legjobbat. Az orális szex nem tartozott az erősségei közé, de abban a pillanatban bármit megtett volna Billért, aminek eredményeképpen csaknem megfulladt, miközben tövig a szájába fogadta az öccse péniszét.
A fiú nyilvánvalóan élvezte, és ennek hangot is adott, amint Tom torka összezárult a kínzó erekciója körül.
- Tomi, igen – nyögte Bill ezúttal. Már nem próbálta irányítani Tomot, inkább a haját és az arcát cirógatta. – Szeretlek, ó… ó!
A bátyja kivette a szájából Bill férfiasságát, és a nyelvével a csúcsát kezdte ingerelni, miközben a testvére arcát figyelte. A szemhéjai remegtek, a kezei úgyszintén, és a szekrényre támaszkodott. Tom lassan a farpofái közé csúsztatta a kezét, olyan gyengéden keresve a bejáratát, amennyire csak tudta.
Amikor megtalálta, finoman cirógatni kezdte, miközben újra a szájába fogadta Bill péniszét, aki csodásan érezte magát.
Fájt és a bizsergett ugyan a hátsója, de megannyi gyönyörű módon. Hagyta, hogy Tom az ujjával behatoljon. Annyira gyengéden csinálta, hogy Bill legszívesebben sírva fakadt vagy elélvezett volna. Vagy akár mindkettő.
- El fogok… basszus! – Bill a tükörnek ütközött, miközben a bátyja ujja már a második ujjpercig benne volt, és elérte a prosztatáját. Már csupán ennyi hiányzott a fiúnak, hogy Tom éhes nyelvére élvezzen.
Az idősebb fiú elhúzta a fejét, és pihegve, de mosolyogva nézett a testvérére. Bill remegő lábakkal, zihálva markolta a tükör keretét.
- Francba… - szólalt meg ezúttal halkabban. – Remélem, senki nem hallotta.
Tom megtörölte a száját az alkarjába, egyúttal megvonta a vállát. – Valahogy nem izgat.
- Tom! – jajdult fel az öccse, majd lecsúszott a szekrényről egyenesen az ölébe. Az idősebb fiút a padlóra döntötte, aztán apró, nedves csókokkal borította be őt, aki játékosan próbált védekezni.
- Most meg mi van? – kérdezte Tom. – Tudod, épp most szexeltünk.
Bill felült, és hunyorított. – Tényleg éhes vagyok.
- Kell lennie még egy kis krumplinak.
A másik már fel is kapta a nadrágját Elzárta a csapot, és felnyögött. – Szerintem nagyapa felfalta az egészet.
- Vagy inkább te - felelt Tom, miközben a kezében tartott kis törölközőt szándékosan a földre ejtette.
- Igaz – vallotta be Bill. Kicsi szünetet tartva szégyellős mosolyra húzta a száját. – Boldog karácsonyt!
- A legjobb kibaszott karácsonyom az összes eddigi közül!
Bill a feje búbjáig elpirult. Kinyitották az ajtót, és a konyha felé vették az irányt.
* * * * *
- Tom, van egy perced?
A fiú már felvette a sapkáját és a kesztyűit, miközben épp kilépni készült az ajtón. Találkozója volt Andreasszal, aki a parkban várt rá, de a konyhában ott állt Tom anyukája, és kimerültnek tűnt. A rokonok már elmentek, Bill pedig még mindig aludt.
- Igen, anya – felelt készségesen Tom, majd letette a hátizsákját. – Miről van szó?
Simone körülnézett, így bizonyosodva meg arról, hogy egyedül vannak, aztán az asztalhoz ült, és a vele szemben lévő szék felé intett. – Beszélnem kell veled valamiről. Valami font… komoly dologról.
- Ó. – Tom beharapta az alsó ajkát, és habozva helyet foglalt. – Valami komoly?
Simone tartott a lehetséges konfliktustól, ezért idegesen köszörülte meg a torkát, miközben a ruhája ujjával babrált. Eltökélt szándéka volt, hogy végre megkérdezi Tomot arról, mit művelt az öccsével. Tudnia kellett, ha másért nem, hát azért, hogy megőrizhesse a józan eszét. Igazolást kellett nyernie a gyanújának.
Múlt éjjel úgy döntött, egyetlen szót sem fog szólni. Hogyan is tehetné? Képtelen volt arra gondolni, hogy az agyában cikázó szavakat összekapcsolja a fiaival.
Azonban reggel, miután felébredt, és készített magának egy kávét, úgy döntött, vesz egy forró fürdőt. Miközben felvette a fürdőköpenyét, hirtelen észrevette a gyűrött törölközőt a helyiség egyik sarkában. Akkor még csak felsóhajtott, és arra gondolt, mennyit kell takarítania az embernek, ha történetesen két fia van.
Éppen arra készült, hogy a szennyeskosárba dobja a törölközőt, amikor megpillantott valamit, aminek nem kellett volna ott lennie. Egy kis maszat ivódott a textília sarkába, ami nem lehetett más, csak rászáradt vér.
Hogy mindez mit jelenthetett, abban nem volt biztos, de a szíve mégis meglódult. Tom bántotta Billt? Talán nem ez történt, más is elképzelhető.
Csupán arról bizonyosodhatott meg száz százalékban, hogy valami történt.
Az asztal felett Tomra nézett. Elképzelni sem tudta, hogy ez az aranyos, ártatlan fiú bármit is tett volna az ő Billjével.
- Találtam egy törölközőt a fürdőszobában – kezdte Simone egyszerűen, miközben észrevette, hogy Tom arca fokozatosan elvörösödik. – Vér volt rajta. Mi történt?
A fiú nyelt egy nagyot, és a padlóra szegezte a tekintetét.
- Mondd el az igazat!
- Én… nem tudom.
- Bántottad Billt? – Simone azonnal megbánta ezt a kérdést, mihelyt megpillantotta Tom szemeiben a fájdalmat.
- Nem! – vágta rá hangosan, majd felállt. – Hülye ötlet volt, de megpróbáltam… - Tom összefonta maga előtt a karjait, és nagy nehezen kibökte. – Borotválkozni.
Az édesanyja felvonta az egyik szemöldökét. – Borotválkozni?
- Igen, és öö, megvágtam magam.
Simone ennek semmi jelét nem vélte felfedezni a fiú arcán, így a szíve összefacsarodott. Egy pillanatig hitt neki. – Nem látok sebhelyet – mondta.
Tom megvonta a vállát. – Mivel nem az arcomat borotváltam.
- Akkor meg hol…? – Simone elharapta a mondat végét.
- Nem akarok erről beszélni – felelt Tom, és már kevésbé tűnt feszültnek. – Végeztünk?
A nő némán bólintott. Tom nem hazudott; nincs az a fiú, aki ilyen tökéletesen tudna hazudni a saját édesanyjának. Legalábbis ebben reménykedett. – Rendben. Nos, legközelebb légy óvatos – szólalt meg végül.
- Ebben biztos lehetsz – hangzott a felelet.
- Jó szórakozást – mondta Simone zavartan legyintve.
Tom kilépett a hűvös levegőre, és megkönnyebbülve gondolt arra, hogy ezúttal sikerült kibújnia a kérdések alól. Nem tudta biztosan, mire utalt, de azzal tisztában volt, hogy a nő elveszítette a nyomvonalat, amit eddig követett, bármi volt is az.
Aztán egyszer csak megállt. Ekkor tudatosult benne, mit is adott be az anyjának: hogy megvágta magát, miközben borotválta a…
Megrázta a fejét, majd a zsebébe süllyesztette a kezét, és inkább folytatta a sétát.
* * * * *
- Van két üveg borunk – mondta Bill büszkén. – És egy kevés pezsgőnk is… szerintem ez ugyanaz.
- Persze, hogy nem, te idióta – felelt erre Tom, de nem barátságtalanul. Szilveszter volt, az ikrek pedig addig könyörögtek az anyukájuknak és Gordonnak, míg azok meg nem engedték, hogy tartsanak egy kisebb bulit, mialatt a felnőtteket az egyik szomszéd hívta meg házibuliba. A fiúk meghívták Andreast – az egyetlen barátjukat a suliból -, és szóltak Georgnak és Gustavnak is, hogy nézzenek majd be.
Andreas az egyik üveg bort a lábai közé vette, és elkezdte puszta kézzel kihúzni a palack dugóját. – Ezt magamnak követelem.
- Nem lehet a tiéd egy egész üveg – nyafogott Bill. – Add ide, különben tönkreteszed.
Tom látványosan szenvedve sóhajtott egy nagyot, majd mindkettejüktől elvette az üvegeket. A dugóhúzó segítségével mindet sikerült kibontania. – Még csak kilenc van, nem rúghattok be.
- Miből gondolod, hogy be fogok rúgni? – mosolygott édesen a testvérére Bill, mire Tom gyomra kellemesen megrándult.
- Pehelykönnyű vagy – mondta végül az idősebb testvér. – Szóval komolyan mondom, egy órán belül ki foglak dobni titeket. Rohadtul bosszantóak vagytok.
Andreas erre felnevetett. – Na, adj egy keveset!
- Meg kell várnunk Georgot és Gustavot – mondta Bill. – Azt mondták, beugranak majd.
- Azt kétlem – felelt Tom hirtelen rosszkedvűen.
A testvére elfintorodott. – Én nem vagyok elég szórakoztató a számodra?
A másik kettő csak a szemeit forgatta. – Megiszunk egy üveggel – jelentette ki Andreas. – Mégpedig ezt – bökött rá az egyik nyitott palackra Tom kezében. – Aztán, ha berúgunk, hát berúgunk. Tölts nekem egy pohárral!
Tom nem tudott vitába szállni ezzel a logikával. Mindannyiuk számára teletöltött egy-egy borospoharat, így ki is ürült az üveg. Pohárköszöntőt mondtak az egészségükre, majd egy hajtásra kiitták a poharaikat. Tomnak igaza volt; még éjfél előtt valamennyien lerészegedtek.
Mire Georg és Gustav úgy tizenegy óra magasságában megjelent, a három fiú már nagyon vigyorgós hangulatban volt. A Playstationnel szórakoztak, és hamis telefonhívásokat bonyolítottak le.
- Ezek a mai gyerekek – jegyezte meg Georg, aki még több alkoholt hozott magával, mégpedig vodkát és rumot. Ütős italok.
- Ezt nevezitek bulinak? – kérdezte csúfondárosan mosolyogva Gustav. – Végül is jobb, mint ahol az előbb voltunk.
- Hol voltatok? – kérdezte Tom. Nagyon fiatalnak érezte magát, de azt akarta, hogy az idősebb barátai olyan érettnek tekintsék, mint amilyenek ők maguk is. Viszont ez nehéz feladatnak bizonyult, tekintve, hogy Bill ide-oda gurgulázott a padlón, és néha Tom ölében kötött ki.
- A volt barátnőm házibulijában voltunk – magyarázta Georg, mialatt megszabadult a kabátjától. – Egész jó volt, de mindenki olyan…
- Titeket jobban kedvelünk – fejezte be helyette a mondatot Gustav.
Bill ragyogó mosolyt villantott rájuk. – Azért, mert én… hé, ez vodka?
Georg nevetve tette az asztalra az üveget. – Aha, Allysa rejtekhelyéről csórtuk el. Tudjátok, az exem – tette hozzá.
- Őt kellett volna elrabolnunk – fejtegette Gustav. – Nagyon jól nézett ki.
Georg fenyegetően nézett rá. – Ez már a múlté – mondta, miközben kibontotta a vodkát. – Gyerekek, tudjátok-e, mi az a feles pohár? Ehhez szükségeltetik némi gyakorlat.
- Azok a picike csészék, ugye? – csuklott Bill. – Amik olyan aranyosak.
Andreas felállt, és megrázta a fejét. – Máris be van állva – gagyogott összemosva a szavakat. Úgy érezte, muszáj menőnek tűnnie az idősebb fiúk előtt, akiket egyébként alig ismer. – Hozok pár olyan feles csészét.
- Poharat – javította ki Tom.
Miközben Andreas az iménti botlása miatt szégyenkezve indult a konyhába, Georg ivott egy kortyot a vodkás üvegből. – Na, kit kellene felhívnom?
- Igazából nem játszottunk ilyesmit, vagyis én nem – mondta Tom, és titkon büszke volt arra, hogy még mindig tisztán képes kiejteni a szavakat. – Csinálhatnánk valami mást.
- Na ne, én felhívom Alyssát – ellenkezett Georg, és nagyot húzott a vodkás üvegből. Miközben lenyelte, megborzongott, de már nyúlt is a telefon után.
- Nagyon szexi volt – mondta Gustav, és elvette tőle az üveget. Miután kortyolt belőle, odaadta Billnek.
Ő azonban megrázta a fejét. – Az én… um… cuki csészémet akarom!
- Kislány – gúnyolódott rajta Gustav, majd leült Georg mellé. – Felhívod?
- Igen, és nagyon remélem, nincs már meg neki a számom.
Bill a testvéréhez húzódott, hogy a kezébe nyomhassa az alkoholos üveget. – Ha egyszer elkezdi, Georg egész éjjel vele fog beszélni – suttogta Bill, majd nevetésben tört ki, ahogy Tom a magasba emelte az üveget. – Ilyen egy buli, hm?
Tom ezúttal tekintélyes mennyiségű vodkát küldött le, és érezte, amint a forróság elönti a torkát. Megtörölte a száját, aztán az öccsére pillantott. Pont úgy lőtte be a haját, ahogy Tom szereti; a puha, enyhén hullámos tincsek a fiú szemébe lógtak. A sminkje pedig egyszerűen…
- Imádnivaló – döntötte el hangosan. Megérintette Bill nyakát, miközben meleg bizsergés ömlött végig a testén, hála a vodkának. – Hé…
Bill megrebegtette a szempilláit, mire mindketten elnevették magukat. – Ez a legjobb buli, amin valaha részt vettem – jelentette ki Bill, és a bátyja vállához dörgölőzött. – Na jó, kivéve a karácsonyit.
- Ja, mert a nagyi egy igazi partiállat! – viccelődött Tom, és ivott még egy kortyot az alkoholból.
Bill ajkai halvány mosolyra húzódtak. – Utána – mondta sokat sejtetően.
Tom először csak értetlenül pislogott, majd hirtelen érezte, hogy az egész testét elönti az izgalom hulláma. – Ó!
- Nagyon tetszett neked az a buli – folytatta Bill. A testvére elvarázsoltan bólintott, miközben felidézte magában, hogy milyen szorosan tartotta őt a fiú aznap éjjel. Természetesen azóta nem csináltak semmi olyasmit, hiszen a rasztahajút az édesanyjuk meggyanúsította azzal, hogy bántja Billt, aki viszont azóta is gyógyulgat. – Hagyd, hogy kicsit még jobban berúgjak, és akkor tartunk még egy hasonló bulit – kacsintott rá a Bill.
- Mikor?
Bill elgondolkodva hümmögött, miközben fanyalogva ivott egy kortyot a borospoharából. Végül Tomra mosolygott, és megvonta a vállát. – Talán még idén, talán már csak jövőre.
A bátyja felhúzta az orrát. – Ez milyen elcsépelt már…
- Te döntesz.
Tom körülnézett. Georg a telefonon lógott, Gustav pedig nevetett a haverja műsorának szentelve minden figyelmét.
- Az éjféli csókomat akarom – suttogta Bill.
Tom gyomra összeszorult a hirtelen támadt izgalomtól. A testvérét egyszerűen gyönyörűnek találta. – Meg fogod kapni – ígérte meg neki. – Ebben biztos lehetsz.
Bill édesen mosolyogva vette el tőle a vodkás üveget, és kitöltött belőle valamennyit egy műanyag pohárba. – Teszek bele egy kis almalevet.
- Kisbaba – gúnyolódott Tom. – Szóval… tényleg? Csinálni akarod… megint?
Bill bólintott, és felkelt a padlóról. – Hamarosan. Ma este.
Tom figyelte, ahogy az öccse a konyhába sétál. Eközben Georg valósággal belevonított a telefonba valami olyasmit, hogy a másik fél tartsa egy kicsit, így Tom odasietett a készülékhez. – Biztos anyu vagy Gordon – mondta. – Ne sírj már, nem fogom megszakítani a vonalat a barátnőddel – fejtette le Georg ujjait egyesével a készülékről.
- Az exem! – ordított erre a fiú. – Tartsd, Allysa!
Tom a szemeit forgatta, és a figyelmét inkább a vonal túlsó felén lévő személyre terelte. – Halló? – szólt bele.
- Tom – felelt Simone. – Hogy vagytok?
- Jól, anyu – válaszolt a fiú, miközben fél szemmel Billt leste, aki még mindig a konyhában volt. – Georg és Gustav is itt vannak már… Csak játszunk meg ilyenek.
- Ó, és merre van Bill? – kérdezte a nő.
- A konyhában – mondta Tom. – Ti jól érzitek magatokat?
Simone rövid nevetést hallatott. – Igen, hát persze. Mit keres a testvéred a konyhában?
Tom összevonta a szemöldökét. Az anyukája meglehetősen furán viselkedett. – Szomjas.
- Ne vigyétek túlzásba az ivászatot – mondta erre Simone. – Csak a három üveggel, amit beszereztünk nektek, jó?
A fiú figyelte, amint Bill és Andreas visszatérnek a konyhából a feles poharakkal. Leültek Georg mellé, aki mindenkinek töltött az alkoholból.
- Rendben – hazudott a telefonba.
- Alighanem nem megyünk haza ma éjjel. A srácok ott alszanak? – Tom feszültnek hallotta a hangját.
- Nem t’om. – A fiú még mindig az öccsén tartotta a szemét, aki miután ivott egy felest, majdnem eldőlt. Erre persze a többi fiú éktelen visításra fakadt, amit nehezen lehetett volna nevetésnek minősíteni. Le akarta tenni a telefont, az anyja kérdései kezdték idegesíteni.
- Maradniuk kellene, ha ők is ittak – mondta Simone határozottan. – Letáborozhatnátok mind a nappaliban.
- Én inkább a szobámban aludnék – felelt Tom, mire a nő diszkrét köhécselésbe kezdett. – Mindegy, most mennem kell, kártyázunk.
- Beszélhetnék Billel?
Bill kuncogva hevert a padlón, miközben hagyta, hogy Andreas egy felest töltsön a szájába. Tom gyomra bukfencet vetett, ahogy a szőnyegen vonagló öccsét figyelte, akinek a szemei boldogan ragyogtak.
- Eléggé elfoglaltak vagyunk most – válaszolt a fiú az anyukája kérdésére. – Beszélhetnénk inkább holnap?
Simone egy fél pillanatig nem mondott semmit, végül megköszörülte a torkát. – Nem akarom, hogy egyedül maradjatok.
- Miért? Elég nagyok vagyunk már – felelt Tom meglepetten.
- De ha isztok, akkor jobb lenne, ha… ugye nem?
A fiú zavarba jött, de inkább rábólintott. – Elintézem, hogy itt maradjanak.
- Helyes. Boldog új évet, szívem – mondta az anyukája.
- Aha, neked is, szia. – Letette a telefont, de furcsán érezte magát, a gyomra görcsbe rándult. Georg és Gustav viszont kisvártatva ráetették magukat, hogy lenyomjanak a torkán némi rumot és vodkát, így Tom hamarosan már semmit sem érzett.
* * * * *
Tom nem volt teljesen biztos abban, hogyan keveredtek a saját szobájába. Ahogyan abban sem, miként került le Billről a nadrág, és pontosan mit is keres máris három ujja a testvérében. Amiben viszont biztos volt, az az, hogy Bill folyamatosan sóhajtozott, és az ujjai ellen feszült, ez pedig fantasztikus érzés volt.
Hullámokban törtek rá az érzések, méghozzá túlnyomórészt az ellenállhatatlan izgalom. Tom észlelte, hogy ő is meztelen.
Hová tűnt mindenki? Francba velük, épp a testvérével volt elfoglalva.
- Igen, Tomi, kérlek – könyörgött alatta az öccse. – Tedd be!
- Istenem – nyögött fel Tom, majd kirázta a haját a szeméből, és a szabad kezével lefogta Bill karjait. – Tarts ki még egy kicsit.
- Nem tudok – vonaglott a másik irányíthatatlanul. – Olyan furcsán érzem magam, minden homályos, és azt akarom, hogy dugj meg.
Tom gyomra izgatottan kezdett bizseregni. – Meglesz.
- Már majdnem éjfél van – mondta Bill elkerekedett szemekkel. – Nézd… Nézd! Ó, várj csak! Boldog új évet!
- Tényleg?
- Rohadtul nem tudom – nyöszörgött a fiatalabb fiú, mikor hitelen összerándult. – Ne túl durván… ne túl…
A bátyja az órára pillantott. – Még nincs újév.
- Fenébe.
A testük egymásnak feszült, így a nemi szervüket egymáséhoz dörgölték. Tom a testvérére nézett, és elhomályosuló tudattal gondolt arra, hogy képes lenne azonnal ráélvezni Bill hasára, de még az sem lenne elég. Egyébként is, volt egy terve. Be fogja tenni Billbe.
- Még tíz perc éjfélig – énekelgetett Bill. – Ó… Tom, ó, Tom!
- Ne mozogj – dünnyögte az idősebb fiú. – Túl sokat mocorogsz. Sosem hagyod abba, minek kell ennyit fészkelődnöd?
- Mert készen állok – zihált Bill. – Jó, jó. Annyira készen vagyunk!
- Csodálatos lesz – motyogott a bátyja, miközben az egyik ujját mélyen betolta. – Csodálatos, csodálatos…
- Basszus! – vinnyogott Bill. Összeszorította az izmait Tom ujja körül, aki rögtön kapcsolt, és egy nyögés kíséretében kelletlenül kihúzta az ujját. – Tom!
- Tudom. Tudom! – A fiú legurult az ágyról, és a sötétben négykézlábra ereszkedve elkezdett kutatni a padlón, miközben egy pillanatra nevetséges felháborodás kerítette hatalmába. – Hol az a rohadt… a rohadt… testápoló?
- Nem tudom – válaszolt Bill boldogan. – Keresd meg!
- Nem fogom megta… Ó! – Tom keze beleütközött a flakonba. Gyorsan felkapta, és nyomott belőle egy keveset a tenyerére. Miközben az ágy felé ment, már a hímvesszőjét kenegette a síkos anyaggal. Bill vinnyogó hangot hallatott, majd Tom derekát megragadva, maga felé húzta őt.
- Engedd – kérte. Az ujjait a bátyja farka köré fonta, és gyors ütemben húzogatta rajta a kezét. Tom felnyögött, de hátrálni kezdett.
- Ne csináld – figyelmeztette az öccsét. – Felrobbantom az egész házat!
Bill a hátára vetette magát széttárt lábakkal. – Gyere!
Tom agyába hirtelen bevillant egy emlékkép, ahogy ájultan hever a kanapén, Georg és Gustav pedig péniszeket firkál az arcára.
Bill lábai közé csúszott. – Hol van Georg és Gustav?
- Elmentek – sóhajtott a másik. – Gyere belém, most!
- Hová? – Tom előrelökte a csípőjét, és a hímvesszőjével megbökte a testvére ánuszát, majd várakozva pillantott le rá.
- Ahhoz a hülye csajhoz – felelt végre Bill, és a lábaival körülfonta a bátyja derekát. – Most már csináld!
A fiúnak erre az utolsó megerősítésre volt szüksége ahhoz, hogy hezitálás nélkül behatolhasson. Ahogy ez megtörtént, fojtott kiáltással méltányolta Bill szűk, forró testét. – Ó, basszus – nyögte. – Istenem…
Bill felkönyökölt, és fájdalmasan fintorogva sürgette őt. – Gyorsan, tedd be teljesen! – csikorgatta a fogait. – Siess, Tomi!
A bátyja gondolkodás nélkül teljesítette a kérést. Túlságosan ügyetlen volt még ahhoz, hogy gyengéd lehessen, és túlságosan részeg, hogy nemet mondjon Billnek, hiszen nem szabadna ilyen rövid időn belül újra ezt csinálniuk. A testvérének valószínűleg még mindig fájdalmai lehetnek karácsony óta. – Rossz érzés? – kérdezte, miközben nem tudta megállni, hogy a csípőjét ne mozgassa előre-hátra.
Bill szorosan markolta a lepedőt. – Szeretlek – nyöszörgött vékony hangon. – Nem fáj annyira.
Tom ajkai az övét súrolták. – Én is szeretlek téged – mondta. – Azt akarom, hogy jó érzés legyen. Élvezed? – Folyamatosan mozgott a testvérében, és azon gondolkodott, vajon képes lesz-e elérni azt a pontot, amitől Bill az eszét veszti.
Úgy tűnt, a fiú túlságosan koncentrál. Tom megszédült az élvezettől.
- Bill?
- Igen...
- Jó?
Bill arca felélénkült, és próbálta ellazítani az izmait. Enyhe fájdalmat érzett, de azon túl semmit. Sem jót, sem rosszat. – Aú… nem, nem igazán. Uh…
- Fenébe – nyögött fel Tom, ahogy teljes hosszában betolta a hímvesszőjét. Bill megremegett, és vinnyogó hangot hallatott, mire a bátyja lehajolt, és váltottak egy nedves csókot. Hozzásimult Bill mellkasához, az arcát figyelve. – Az a kis pont, itt van valahol?
- Nem tudom – motyogta a fiatalabb fiú. – Bennem vagy?
A másik visszahúzódott. – Micsoda?!
- Ó, basszus, hát persze – villantott meg Bill egy őrült vigyort. – Azt hiszem, fáj a fejem. Talán innom kellene még.
- Ki van zárva – hangzott a válasz. Tom ismét mozogni kezdett, miközben megragadta az öccse térdeit. Bill össze-vissza fecsegett mindenféléről, hol magánál volt, hol pedig nem. – Bill, maradj velem.
- Nem megyek sehová – felelt a fiú felpillantva, majd felkiáltott. – Ó!
- Ó? – ismételte Tom reménykedve.
Bill beharapta az ajkát, és megkapaszkodott a bátyja vállaiban. – Tarts ki… Tarts ki…
Tom sóhajtott, és még intenzívebben folytatta a mozgást, miközben az öccse megfeszítette az izmait a férfiassága körül. Szerette Tom arckifejezését ilyenkor, aki azonnal reagált: felkiáltott, előrelökte a csípőjét, és hangosan káromkodott.
- Bill, Bill, Bill… - ismételgette Tom. Egyre nehezebbnek érezte magát, és kezdett nagyon melege lenni. Az ágyéka lüktetett. – Basszus, elmegyek benned, oké? Oké? Bill?
- Jó – suttogta a másik. – Nagyon szeretlek, Tomi, kérlek, élvezz belém! Jó lesz.
Tom újra megcsókolta Billt, majd a kezein támaszkodva egy utolsót lökött a csípőjén, mielőtt remegő térdekkel elélvezett volna a testvérében.
- Ó, Bill – zihált, majd reszketve dőlt rá a fiú testére. Az arcát Bill hasához szorította, a lábait pedig átölelte, és így pihent.
A fiatalabb fiú gyengéden végigszántotta az ujjaival Tom rasztatincseit, miközben figyelte, ahogy a testvére szemei lecsukódnak. – Ennyire jó? – Bill roppant büszkének érezte magát, Tom elégedett hangját hallgatva.
- Szeretlek, nagyon jó volt – áradozott Tom, és megcsókolta Bill csípőcsontját. – Ezúttal még jobb volt!
- Részeg vagy – mondta az öccse mosolyogva. Tom felhúzta magát, és Bill arcához közeledve csókokkal borította minden egyes porcikáját.
- Te vagy a részeg – dobta vissza a labdát Tom. Végezetül csókot lehelt a testvére nyakára. – Fájt?
- Aha – bólintott Bill. – De csak egy kicsit. Szerettem.
Tom vigyorogva húzogatta a kezét a fiú félig merev hímvesszőjén. – Azt akarom, hogy imádd.
- Meglesz, ígérem. Mm, csináld még, Tomi!
Csinálta is, a másik kezével pedig gyengéden bökdöste Bill fájó bejáratát. – Tovább kitartottam, mint múltkor – mondta nem kis büszkeséggel a hangjában Tom, majd az egyik ujját mélyen betolta, mire Bill felnyögött. – Dugni foglak örökké. – A tárgyak kezdtek elmosódni Tom szemei előtt. Az ágy mellett álló vekkerre pillantott, és észrevette, hogy már öt perccel múlt éjfél. – Boldog új évet – suttogta, ahogy behajlította a testvérében lévő ujját, megtalálva így Bill érzékeny pontját.
- Te most… ó! Megtaláltad a… - Bill megemelte az alsó felét, és megremegett. – Nagyon gyorsan el fogok menni, ne hagyd abba!
- Vissza kéne mennünk a földszintre – motyogta Tom, miközben ingerelte Bill belsejét. – Anyu azt mondta…
- Mit mondott anya? – Bill beharapta az ajkát, és csukott szemmel küzdött, nehogy azonnal elmenjen. – Ó, ó, ó…“
- Figyelmeztetett, hogy ne maradjunk kettesben – felelt a bátyja, majd hirtelen kirobbant belőle a nevetés. Annyira röhögött, hogy egyszerűen ráesett a testvérére, aki felnyögött Tom súlya alatt. – Hiszen amikor egyedül maradunk…
- …történnek bizonyos dolgok – fejezte be suttogva Bill. A bátyja épp megérintette a tökéletes pontot, Bill pedig érezte, hogy megremegnek a térdei, majd pár másodperccel később forróság öntötte el a testét, és elélvezett. – Francba, francba!
- Örülök, hogy kettesben vagyunk – motyogta Tom, miközben pislogva küzdött az álmosság ellen. Végignézett az öccse testén. – Mert nem akarom, hogy bárki más lásson így rajtam kívül.
- Nem fog. – Bill a hasára hengeredett, és reszketve vállakkal fúrta bele a fejét mélyen a matracba. Tom megérintette a hátát, mire a fiatalabb fiú megfeszítette az izmait.
- Bill?
Az öccse felemelte a fejét. – Menjünk vissza – mondta. – Ja, a ruhák…
- Rám élveztél.
- Igen, tudom. – Bill felkelt, és a karjaival hadonászva próbálta megőrizni az egyensúlyát. – Boldog új évet – vigyorgott. – Basszus, elmulasztottuk. Mikor mondta ezt anyu?
- Felhívott – mondta Tom, miközben a nadrágjáért nyúlt. – Furcsa volt a hangja.
- Hm… - Bill felnevetett. – Biztos nagyon kiakadna, ha megtudná.
- Sosem tudhatja meg – felelt a bátyja komolyan. – Titokban tartjuk, és akkor örökké együtt lehetünk. Rendben?
Bill bólintott, majd átölelte Tom derekát. – Örökké, Tomi.
Az idősebb fiú szorosan magához ölelte a testvérét, és nagyon remélte, hogy így is lesz.
A mű szerzői: cynical_terror és undrockroll
Lelőhely: www.tokiohotelfiction.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése