- 14 évesen -
Tom a kezeit bámulta, miközben a pincérnő az asztal mellett állt, készen arra, hogy felvegye a rendelést. Az asztal másik végén ülő férfi megköszörülte a torkát, mire a fiú morcosan nézett rá.
- Tom – szólalt meg a férfi türelmetlenül.
- Nem vagyok éhes – hangzott a válasz, majd a fiú a pincérnőre nézett. – Semmit sem kérek.
- Tom - ismételte a férfi. A pincérnőre pillantva, sóhajtott. – Egy sajtburger és egy kis adag sült krumpli lesz.
A hölgy bólintott, és leírta a rendelést. – Ez minden?
- Aha – felelt Tom barátságtalanul, megint az asztalra szegezve a tekintetét.
- Köszönjük – mondta a férfi helyette is, a pincérnő pedig elment. – Tom?
- Mi van, apu? – mormolta a fiú. Az aprócska étterem fluoreszkáló fénycsövei tompán zümmögtek, a száját pedig papírszerűen száraznak érezte. – Tényleg nem vagyok éhes.
- Próbáld jól érezni magad – mondta az apja, hátradőlve a székén. – Nem sűrűn találkozunk.
- Tudom.
Kínos csend telepedett közéjük. Tomnak semmi mondanivalója nem akadt Jorg számára.
- Szóval, jól nézel ki – szólalt meg végül Jorg. Tom bólintott, miközben a szalvétáját gyűrögette a kezében. – Hát… kivéve a hajadat.
- Mi baj van vele? – morgott a fiú. Tudta, hogy ez következik; az apja minden átkozott alkalommal fűzött valami megjegyzést a hajához. Hiába növesztette már évek óta a rasztahaját, Jorg képtelen volt ezt elfogadni.
- Anyádnak le kellene vágnia – mondta a férfi. – De amúgy jól nézel ki. Felnőttél.
- Um, kösz. – Tomot egyáltalán nem érdekelte az apja véleménye. Az ikreknek csupán néhány havonta kellett találkozniuk vele, akkor is pusztán azért, mert Simone így rendelkezett. Már évek óta nem jönnek ki jól az apjukkal, vagyis a válás óta.
- Na, és hogy van Bill? Már nem sminkeli magát, ugye? Miért enged meg ilyesmit az anyátok?
Tom sóhajtott. – Nem érdekli anyát. Engem sem. Bill az csak Bill.
- Remélem, nem azok a zenei producerek biztatják erre – mondta Jorg rosszallóan.
- Nem akadályozzák őt.
A férfi arca megrándult. – Határozottan furcsán néz ki. Mit fognak gondolni róla az emberek?
- Bill teljesen oké – felelt Tom zsémbesen.
- Kár, hogy ma este nem tudott eljönni.
- Szégyen-gyalázat.
- Tom – szólalt meg Jorg szigorúan. A pincérnő megérkezett az italokkal, Tom pedig szürcsölni kezdte a kóláját. – Bill rendbe fog jönni? Legutóbb is beteg volt, amikor értetek jöttem.
A fia legszívesebben nevetni kezdett volna. A testvére egyáltalán nem volt beteg, csupán jól tudta színlelni, ha ki akarta húzni magát valamilyen program alól. Nem akarta látni az apjukat. Múlt éjjel könnyekben tört ki, amikor ez a téma felvetődött. Tomnak ez most eszébe jutott, és ökölbe szorította a kezeit. Utálta a rohadt apjukat.
- Remélem, anyátok nem dédelgeti agyon – mondta Jorg. – Gyenge fiút csinál belőle.
Tom vére hirtelen felforrt, de válaszként mindössze dühösen nézett az apjára. Legszívesebben behúzott volna neki egyet.
- Nos… - A férfi köhécselt. – Anyátok jól van?
- Igen. Gordon nagyszerű. - Tom egy pillanatra az apjára nézett, de aztán elkapta róla a tekintetét.
- Hogy megy a suli? – kérdezte Jorg. – Remélem, ez az egész zenés dolog nem akadályoz titeket a tanulásban.
Tom a homlokát ráncolta. – Jól.
- Mindketten folytatjátok a sulit, ugye?
- Mit érdekel az téged? – mormolta a fiú.
- Tom – szólalt meg élesen Jorg. – Az apátok vagyok, persze, hogy érdekel.
A fiú ugyan nem hitt neki, de nem akart hadakozni vele. Mégsem tudta megállni. – Ha érdekelne, sűrűbben látogatnál minket! – Tom igazából egyáltalán nem akarta látni az apját, de tudta, hogy blöffölni a legbiztonságosabb.
- Nagyon sokat dolgozom – hangzott a válasz.
- Aha, értem. – A pincérnő megint megállt mellettük, ezúttal az ennivalójukat hozva. Tom megbökte a hamburgerét.
- Enned kell, túl sovány vagy – mondta az apja, miközben nagyot harapott a saját szendvicséből. Tom gusztustalannak találta, mintha egy állattal ülne egy asztalnál. Betuszkolt a szájába egy darab sült krumplit, mialatt a tányérját nézte. Már csak egy órát kell kibírnia, aztán végre hazamehet.
Haza, Billhez. Tom mosolyogva gondolt erre.
- Anyád mesélte, hogy randizol egy helyes lánnyal – mondta Jorg.
Tom felnyögött. – Miért mondta ezt el neked?
- Szeretek tudni az ilyen dolgokról.
- Nos, igen. – A fiú kifejezéstelen arccal nézett maga elé. – Aranyos lány.
- A neve?
- Gabi.
Jorg bólintott. – Mióta jársz vele?
- Kb. egy hónapja. - Tom bekapott néhány szál sült krumplit, és ivott rá egy kis kólát. – Csinos lány – mondta tele szájjal.
A férfi mosolygott. – És mi van Billel? Anyátok mintha említette volna, hogy ő is randizik valakivel, de őszintén szólva, nem akarom elhinni.
- Miért nem?
- Mert a testvéred… nem olyan, mint te – felelt a másik, és bekapta az utolsó falat hamburgert. Megtörölte a száját egy szalvétával. – Nem olyan, na. Szóval… tudod – nevetgélt halkan.
- Nem. – Tom nyomatékosan a szemébe nézett. – Mehetünk végre?
- Alig értél hozzá a kajádhoz – mondta Jorg kissé lelombozódva. – Nem kérsz desszertet? Kaphatsz, amit csak akarsz.
- Nem. – A fiú udvariatlan módon feltette a lábait a boksz szélére.
- Hát, én viszont kérek. – Jorg letette a szalvétáját. – Ha nem bánod.
Tom megvonta a vállát, kényelmesebben megtámasztva a lábait.
- Tudod – szólalt meg az apja, egyenesen a fia szemébe nézve. – Legalább megpróbálhatnád élvezni a helyzetet. Csak eljátszani, hogy jól érzed magad, a kedvemért.
Tom nem tudta visszafogni magát. – Te meg eljátszhatnád, hogy jó apa vagy.
Jorg szemeiben düh lobbant, a fiú pedig azt hitte, hogy átnyúl az asztal felett, és behúz neki egyet. Ehelyett elővette a pénztárcáját, és az asztalra tett néhány bankjegyet. – Elmegyek a mosdóba, te pedig indíts a kamionhoz. – A férfi felkelt az asztaltól, így Tom egyedül maradt.
Elöntötte az elégedettség hulláma. Ha az apjuk azt hiszi, hogy csak úgy ki- és besétálhat az életükbe, akkor nagyon téved. Tom utálta őt. Gyűlölte, ahogy Billről beszélt, és ahogy vele beszélt. Egyértelművé tette, hogy Bill furcsa, és Tomot jobban szereti nála.
És a fiúnak attól is felfordult a gyomra, ahogy az anyukájukkal beszélt; leereszkedően és ridegen.
Tom kimászott a bokszból, és még mindig feszülten elhagyta az éttermet. Belerúgott az apja öreg tragacsának kerekébe. – Bunkó – mormolta, majd beszállt a járműbe.
Néhány perccel később Jorg is felbukkant. Elég hangosra tekerte a rádió hangerejét, hogy ne kelljen beszélnie Tommal. Rendes körülmények között ez lett volna a legjobb megoldás, de ezúttal valami nem hagyta nyugodni a fiút, és nem akarta, hogy az apja ennyivel megússza. Tom lejjebb vette a rádió hangerejét, miközben lehúzódtak az út szélére.
- Bill csináltatott egy nyelvpiercinget – mondta Tom nyugodtan. Látta, hogy az apja erősebben markolja a kormányt.
- Micsoda?
- Igen, tök király. Még a szemöldökpiercingjénél is jobb!
- Valóban.
Tom bólintott. – Anyu is így gondolja.
- Anyátok?
- Aha – felelt a fiú. – Nem hiszem, hogy láttad Billt tavaly a tévében.
- Megalázó volt – motyogta Jorg a bajsza alatt, de Tom így is hallotta.
- Ó, igen? – Tom megfeszítette az izmait az ülésen. – Kinek volt megalázó? Neked? Billnek?
A férfi gyors pillantást vetett rá. – Nem akartam elhinni. És most a nyelvpiercing?
- Sztár lesz belőle.
- Sztár lesz belőle, értem. – Az apja keserű nevetést hallatott.
Tom egyenesen előre nézett. – Bizony.
- A testvéred – mondta Jorg, a fejét rázva -, végül is, semmit nem változott. A smink… a haj, a ruhák… Sosem hittem volna, hogy egy kibaszott buzi lesz a fiam.
Tom érezte, ahogy a harag végigszáguld az erein, majd odafordult az apjához. – Szívd vissza!
A férfi ránézett. – Higgadj le, Tom.
- Tudod, hogy Bill nem is beteg! – csattant fel a másik. – Csak nem akar látni téged. Megint.
Jorg nem válaszolt, csak feltekerte a rádió hangerejét, és az előttük lévő útra szegezte a tekintetét. A fiú tovább akarta idegesíteni, mert rohadtul dühös volt rá.
- És akkor mi van, ha Bill meleg?! – kiabálta túl a zenét Tom. – Ez nem baj!
A férfi még csak pillantásra se méltatta. – Az öcséd nem meleg, ez csak átmeneti időszak az életében.
Tom nem tudta, hogy Bill meleg-e vagy sem, de nem is érdekelte. Persze, csináltak olyan dolgokat, ami akár arra is utalhatott volna, hogy ők ketten melegek, de sosem gondolt így magukra. Tom azért lett mérges, mert az apjuk szerint valami baj van ezzel.
- Buzinak nevezted – szólalt meg.
- Ne feleselj velem – köpködte a szavakat Jorg. – Neked nincs jogod ehhez.
- Ráadásul egy seggfej vagy – állapította meg Tom. – Ne merészelj még egyszer így beszélni Billről!
A férfi a fogait csikorgatta. A fiú sosem látta még ennyire dühösnek. A kamion ráhajtott a fiúk kocsibehajtójára, de ahelyett, hogy Jorg a házig ment volna, leállította a motort.
- Beszélni fogok anyátokkal, ha bemegyünk, és te visszafogod magad – vakkantott a férfi. – Felfogtad?
- Nem! – ordított vissza Tom. – Rosszul vagyok attól, hogy téged kell hallgatnom. Kibaszott idegesítő! Te csak kritizálsz engem, Billt és anyut. Nem fogsz bejönni!
- Az apád vagyok! – kiabált Jorg.
- Akkor hol voltál eddig?! Ne merészeld Billt megint buzinak nevezni! Ne merészelj egyáltalán beszélni róla! Nem akarlak látni téged.
A férfi elvörösödött, és ütésre emelte a kezét. Tom összerezzent a mozdulatra, ami végül nem jött össze. Jorg hirtelen leeresztette a kezét, miközben elsápadt.
Tom kinyitotta a kocsiajtót, és kiugrott a járműből. – Hagyj békén minket! – kiabált, és becsapta az ajtót, mielőtt végigrohant a behajtón a házukig. Remegett, izzadt, és a sírás kerülgette. Sosem volt még ennyire dühös.
Amikor belépett a házba, megállt az előszobában, hogy vegyen néhány mély levegőt. Váratlanul meglátta magát a tükörben, amit évekkel ezelőtt az édesanyjuk akasztott fel a falra. Kicsit megdörzsölte a vörös arcát, a szemei nedvesen csillogtak. Nem sírhatott az apja miatt. Majdnem eleredtek a könnyei, de Bill miatt ezt nem engedhette meg magának.
Amikor egy kicsit összeszedte magát, levette a kabátját, és a padlóra dobta. Az anyukája megölné érte, azonban most nem törődött ilyesmivel. – Itthon vagyok! – kiáltott, de nem túl hangosan. Nem volt biztos abban, hogy magára akarja-e vonni a figyelmet.
- Tomi? – Bill megjelent a nappali ajtajában, és finoman összevonta a szemöldökét. – Mi a baj? Mi történt?
- Emelet – mondta a bátyja, miközben máris elindult a szobája felé. A testvére a nyomában volt. – Anya itthon van?
- Igen – felelt Bill –, de a stúdióban van.
- Az jó.
Bill megragadta Tom kezét, és együtt eltűntek az idősebb fiú szobájában. Amikor már bent voltak, Bill becsukta az ajtót, a testvére pedig akkora erővel ütött bele a matracba, amekkorával csak tudott.
- Mi történt? – kérdezte az öccse csendesen, Tom ágyára ülve.
- Apa egyszerűen… tudod. Ő már csak ilyen. Egy seggfej. – A fiú haragosan felsóhajtott. – Képtelen vagyok újra találkozni vele.
- Bocsi, hogy nem mentem.
- Nem. – Tom a kezei közé vette Bill arcát, és megcsókolta az állát. – Nem, nem akarom, hogy lásd őt. Nem érdemli meg, hogy találkozzatok.
- Mi? – A fiatalabb fiú összezavarodva döntötte oldalra a fejét. – Ennyire rossz volt?
Tom elengedte Billt, és megvonta a vállát. – Aha.
- Gabi keresett téged – mondta az öccse tompán. – Azt mondtam neki, majd visszahívod.
Tom felhorkant.
- Nem muszáj megtenned – szólt Bill, az ágyon ülve.
- Kéne, mert állandóan mérges rám – felelt a bátyja, majd Billre nézett, és sóhajtott. – Üvöltöztem apuval. Rosszul tettem.
A másik a homlokát ráncolta. – Mit mondott ezúttal?
Tom képtelen volt elmondani, hogy mi a véleménye az öccséről Jorgnak. Sosem tette volna. – Ó, tudod, mindig ugyanazt. Szerinte haszontalan bajkeverő vagyok, és persze te vagy a kedvence. – Bill elhúzta a száját, a testvére pedig leült mellé. – Ugyanakkor nagyon érdekelte ez az egész barátnős dolog.
- Utálom a barátnődet – szólalt meg hirtelen Bill. – Ne hívd fel!
Tom féloldalasan mosolygott. – Talán megteszem. Remélem, apu soha többé nem akar elvinni minket, mert nem fogok menni.
- Legközelebb én megyek – szólt az öccse bátran.
- Nem – vágta rá határozottan Tom. – Nem engedlek.
Az öccse rosszallóan nézett rá. – Ne hívd fel Gabit… nem érdemli meg, hogy időt szánj rá.
- Mi lesz, ha szakít velem?
Bill szája válaszként széles vigyorra húzódott.
- Oké, oké. – Tom nevetett, és játékosan meglökte a testvérét. Máris sokkal jobban érezte magát. – Bár tudod, hogy egyikünknek kell, hogy legyen barátnője.
- Upsz – szólalt meg Bill ártatlanul.
Tom szorosan átölelte őt, a fiatalabb fiú pedig az ölébe húzódott, a lábait a bátyja dereka köré fonva. Az ajkaik egymáshoz értek, és csendben ringatóztak, élvezve a csókot. Amikor elhúzódtak egymástól, Tom Bill száját bámulta. Arra gondolt, milyen lenne, ha valaki más csókolná meg őt. Megborzongott.
- Tom?
- Hm?
- El kell mondanom neked valamit – mondta a másik, némi bizonytalansággal a szemében.
A bátyja gyomra kissé felkavarodott, ugyanis ki nem állhatta, amikor Bill kedvtelésből eltitkolt előle valamit. Ezek általában olyan dolgok voltak, amik összetörték az öccse szívét, mint például, amikor néhányan zaklatták a suliban. Tom rettenetesen dühös és elkeseredett lett, amiért nem tudott róla korábban, így aztán másnap egyenesen az idősebb srácokhoz masírozott, és megpróbálta földbe döngölni őket.
Természetesen az egyetlen, akit földbe döngöltek, az Tom volt.
- Mi az? – kérdezte a bátyja. – Bántott valaki?
Bill megrázta a fejét. – Nem, ööö… dühös leszel.
Tom felvonta az egyik szemöldökét. – Csináltál valamit a gitárommal?
A fiatalabb fiú elrejtette az arcát Tom nyakában. – Rosszabb. – A másik elképzelni sem tudott volna ennél rosszabbat. – MegcsókoltamNatalie-t – hadarta Bill.
A bátyja csendben maradt, mire a fiú lassan elhúzódott tőle, hogy a szemébe nézhessen. – Mérges vagy rám? Bocsi, bocsi…
- Bill – szólalt meg a másik, próbálva összeszedettnek tűnni. – Nem hiszem el, hogy… ezt tetted.
- Pedig megtettem – dünnyögte halkan a fiú.
Tom megrázta a fejét, és a kezeire támaszkodva, hátradőlt. – Hát…
Bill beharapta az ajkát.
Az idősebb fiúnak végül felfelé görbült a szája. – Én is. Megcsókoltam Gabit.
- Tudom – mondta a másik, finoman belebokszolva Tom vállába. – Láttalak titeket suli után. Ezért smároltam le Natalie-t, tudod, hogy féltékennyé tegyelek vagy ilyesmi.
- Féltékennyé akartál tenni? – nevetett fel a testvére.
Bill hangosan sóhajtott. - Megcsókoltál valakit.
- Tudom – felelt halkan Tom. – Bocsi.
- Utálom ezt.
- Csak kíváncsi voltam, hogy más-e – magyarázta Tom. – Más-e, mint téged… megcsókolni.
Bill összefonta a mellkasán a karjait. – Mire jutottál?
A bátyja előredőlt, és olyan szenvedélyesen csókolta meg a testvérét, amit már jó ideje hanyagolni kényszerült. Bill kifulladva vetette magát Tom karjai közé, átölelte a nyakát, és teljesen hozzásimult, miközben az ágyékuk egymáshoz dörgölőzött. A fiatalabb fiú zihálva húzta el a fejét, az ajkai duzzadtak és nedvesek voltak.
- Persze, hogy más volt – szólalt meg a bátyja, megérintve Bill alsó ajkát. – Szörnyű volt. Hozzád képest.
- Hazudsz – ingatta a fejét a másik, halványan mosolyogva.
- Dehogy – hangzott a válasz. – Még azt sem tudta, mit kezdjen a nyelvével. Veled ellentétben.
Bill most már bátran mosolygott. – Szóval akkor, leállhatnánk a lányok csókolgatásával?
- Ha sűrűbben hagyod, hogy lesmároljalak – mondta a testvére, miközben finom csókokkal hintette be Bill nyakát.
- Nem lehet, nem szabad – nyafogott a másik. – Anyu.
- Igen, de… - Tom tisztában volt azzal, hogy általában túlzásba viszik a lefekvés előtti csókolózást. Viszont nem tehetett róla, még mindig ideges volt az apjuk látogatása miatt, és szüksége volt Billre. – Egy kicsit több csókot engedélyezel most?
Bill már el is vörösödött. – A „kicsit többől” mindig „nagyon sok” lesz.
- Ma este nem, ígérem. Kérlek! Fel kell dolgoznom, ami ma történt apu miatt – mondta Tom kissé duzzogva.
A másik végül odanyomta az ajkát az övéhez. – Szegény Tomi.
- Fiúk! – hallották Simone hangját a földszintről. – Hozzátok le a szennyeseiteket!
- Basszus – mormolta Tom, még mindig Bill ajkainak feszülve. Egymásra vigyorogtak, Bill pedig felpattant a bátyja öléből.
- Szegény anyu! Ki kell mosnia az undorító, spermás ágyneműdet – énekelte a fiatalabb fiú.
Tom grimaszolt. – Fúj, Bill. Mintha a tiéd jobb lenne.
A másik az ágya felé nézett. – Az enyémet alig használjuk.
Tom lopott még egy csókot, majd lementek a földszintre.
* * * * *
Andreas vigyorgott. – Szóval, elmentünk arra a filmre, értitek? És mindent én fizettem a csajnak, még a rágcsálnivalót is én álltam. Végül is, minden lóvém ráment, de azt hiszem, megérte.
- Tényleg? – Tom reszketve dugta zsebre a kezeit. Szombat délután volt, és egy kis belvárosi bandázás után tartottak hazafelé. Bill egy bögre forró csokit tartott az ujjatlan kesztyűs kezei közt.
- Igen. Úgyhogy bementünk a moziba, a csaj meg leült. Leültem mellé, ő pedig erre olyan furán nézett rám – mesélte Andreas. – Én meg erre, „Mi van?”
- Eltévesztetted? – vetette fel Bill.
- Nem is tudom, hogy történhetett – válaszolt nevetve a másik. – De, igen. Nem ő volt az, hanem az a másik szőke csaj.
- Hogy vagy képes ilyen rövid idő alatt elveszíteni egy csajt? – kérdezte Tom.
A haverja felemelte a kezeit. – Lila gőzöm sincs. Na, szóval a lány, akivel randiztam, kiborult, és hazament. A másik csajnak sem volt túl szimpi a pofám, a barátjáról már nem is beszélve.
Hangosan felröhögtek mindhárman. Bill nagyot kortyolt a forró italból, a hideg miatt vacogva. – Sosem tennék ilyet – jelentette ki.
- Én talán igen – szólalt meg a bátyja félénken. – Néha annyira egyformán néznek ki…
- A te barátnőd nem átlagos – mondta Andreas. – Gabi… szexi.
- Kösz – motyogta Tom, és furcsa volt ugyan, de mégis büszkeség töltötte el. Az öccse komoran pillantott rá.
- Nagy kár Natalie-ért – szólt oda Andreas Billnek. – Kikosarazott.
- Nem hívtam fel elég gyakran – horkant fel a fiú válaszul.
- Néhány csaj annyira igényes. – Andreas nagyot sóhajtott, és figyelte, amint a lehelete tovaszáll a hideg levegőben. – Szóval, akkor szabad préda?
- Hajrá – biztatta Bill nyájasan.
- Te megőrültél – felelt Andreas mosolyogva. – Jézus!
- Már amúgy is kinéztem magamnak valaki mást – válaszolt Bill. – Valakit, aki jobb. – A fiú halvány mosolyt villantott Tomra.
- Jobbat érdemelsz – helyeselt a bátyja, viszonozva a rejtélyes mosolyt.
* * * * *
Tom végigsimított Bill haján újra és újra, miközben a fiú a lábai között végezte a munkáját, félig játékosan, félig komolyan. A bátyja fölé hajolt, és éppen orális gyönyörökben részesítette, csakis Tomot, aki rohadtul hálás volt neki ezért.
Bill szinte tökélyre fejlesztette e képességét, gondolta Tom, méghozzá annyira, hogy csak egy kis részét kellett a szájába vennie, és már ez képes volt a csillagos égig repíteni őt, miközben a szemei fennakadtak az élvezettől. Az öccse pedig imádta is ezt csinálni. Imádta, hogy ilyen érzéseket kelthet a testvérében, és így van egy kis hatalmas Tom fölött, ugyanis a legtöbb esetben a bátyja tartja a kezében a gyeplőt, amikor intim helyzetbe keverednek.
Azonban Bill bármikor boldogan átadta az irányítást Tomnak, ha az idősebb fiún volt a sor, hogy ily’ módon örömet szerezzen az öccsének.
Bill mélyen a szájába vette Tom férfiasságát, aminek a csúcsa majdnem érintkezett a torkával. Érezte, ahogy a bátyja megragadja a haját, és gyengéden megrántja azt a rátörő élvezet miatt. A fiatalabb fiú elmosolyodott, és a fogait finoman végighúzta Tom érzékeny merevedésén, aki felnyögött, és lejjebb csúszott egy kicsit, az ágyon fekve. Végigsimított Bill fején, érintve a füle mögötti érzékeny részt is. A torkából feltörő sóhaj forró levegő formájában körbeölelte Tom férfiasságát.
- Bill, csak… csináld tovább – mondta Tom, résnyire nyitva az egyik szemét, és lepillantott az öccse ringatózó fejére. Bill megszívta a testvére merevedését, teljes hosszában benedvesítve azt, és élvezve a szédületes ízt. Nagyon szerette a szájába venni Tomot, imádta a mozdulat minden aspektusát.
Feltérdelt, és ezúttal két kézzel ragadta meg Tom férfiasságának tövét, hogy erőteljesebben tudja szívni. Mindig a végére tartogatta ezt a trükköt, mert ekkorra Tom már a tűrőképessége határán táncolt, bár aznap este elég kitartó volt. A kezei lecsúsztak Bill fejéről az arcára, a hüvelykujjait pedig az öccse szüntelenül mozgó állkapcsának feszítette.
- Ó – sóhajtott hangosan Tom, mire Bill figyelmeztető pillantást vetett rá. A szüleik otthon voltak, csupán a földszinten tartózkodtak. A fiatalabb fiú óvatosan megrázta a fejét, és elvigyorodott, ezzel jelezve, hogy vegyen vissza a hangerőből. Tom leintette, majd a feje a párnára hanyatlott. Elengedte az öccsét, helyette az ágy támláját ragadta meg, és lejjebb tolta magát, azon igyekezve, hogy ne élvezzen még el.
Nem akart még elmenni, hiszen minden olyan jó és biztonságos volt.
- Ó, igen… ó, igen! – szűrte a fogai közt, és ringatni kezdte a csípőjét, nyughatatlanul próbálva beljebb hatolni Bill forró szájába. A fiú sikerrel vette az akadályt, bár Tom tisztában volt azzal, hogy nehéz feladat lehet, mivel túl sokat fészkelődött.
Ekkor érezte, hogy a golyói megfeszülnek, mert mindjárt el fog élvezni, és már semmit nem tehet ellene. Az érzés irányíthatatlanná vált, még néhány szívás, és vége. Tom sóhajtott, a gyomra pedig táncot járt, ami korántsem volt kellemes; hirtelen úgy érezte, ennyi nem elég.
Belesajdult a szíve, és lepillantott az ölében munkálkodó Billre, ahogy szófogadóan dolgozott, miközben halk, bátorító nyögéseket hallatott. A fiú végül eltolta magától.
– Állj – szólt, amikor az öccse vissza akart térni a dologhoz.
- Mi… mi van? – Bill zavarodottnak és idegesnek tűnt. – Rosszul csináltam?
- Billl. – Tom a hátára döntötte a fiút, és fölé mászott, majd megölelte a kis testét. – Le akarok… feküdni veled.
A másik nagyot nyelt, és kényelmetlenül kezdett fészkelődni Tom alatt. – Micsoda?
- Igen, szexelni akarok veled – jelentette ki a bátyja ezúttal magabiztosabban. – Most döntöttem el.
- Filmes szex – kérdezte Bill óvatosan –, vagy igazi?
- Igazi… én, benned. Érted?
Bill kifejezéstelen arccal meredt rá. – Azt hittem, annyit szexelünk… amennyit csak tudunk, tulajdonképpen.
Tom megrázta a fejét. – Asszem, ismerek egy másik módszert… egy jobbat.
- Mi lenne az?
A fiatalabb fiú úgy nézett rá, mintha a testvére megőrült volna. Elképzelése sem volt arról, hogy mire akar Tom kilyukadni. A bátyja hozzásimult, a kezét pedig a háta mögé csúsztatta. – Megmutatom. Ne borulj ki!
- Rendben. – Bill érezte, hogy a bátyja gyengéden végigsimít a hátán, a gerince mentén vándorolva. Az öccse púpozta a hátát, és feljebb tornázta magát, próbálva felfogni, hogy mit akar csinálni a testvére. Tom ujjai egészen a fenekéig táncoltak, és ekkor finoman megérintették a bejáratát. – Tom?
- Itt – suttogta a másik. Végighúzta az ujjait a farpofák között, és Bill bejáratát dörzsölte. – Itt. Érzed?
Bill hátrahőkölt, és tágra nyílt szemekkel meredt a bátyjára. – Be akarod tenni... oda?!
- Ilyen a szex – mondta Tom egyszerűen. – Így tudunk szeretkezni.
- De hát, amikor mosdóra megyek… - A fiú elakadt. Rendkívüli módon zavarban volt. – Nem akarom, hogy betedd oda.
- Bill – szólt halkan Tom. – Miért nem?
- Nem szeretnéd – felelt a másik aggódva. – Nem szeretnél engem. Undorító vagyok ott lent.
Tom sóhajtott, és gyengéden simogatta az öccse fenekét. – Sosem gondoltam olyasmit, hogy undorító vagy. Szerintem… szexi lenne.
- Miért? – vörösödött el Bill.
A bátyja megint benyomult a fiú farpofái közé, aki megrándult a finom cirógatástól. – Biztos nagyon szűk.
- Tom, belepirulok – mondta Bill. – Tényleg nagyon rossz lenne.
- Nagyon, nagyon óvatos lennék – tette hozzá a bátyja, majd belecsókolt Bill fülébe. – Mindig az vagyok, nem igaz? Talán te is élveznéd.
- Belém jönnél – harapta be az ajkát a fiú -, egészen végig?
- Igen – lehelte a másik. – Amilyen mélyre csak engednél.
Bill tehetetlenül elmosolyodott, miközben a szíve repesni kezdett az izgalomtól. – Olyan mélyre engedlek, amilyen mélyre csak akarod.
Tom a szájába vette a testvére fülcimpáját, aki felnyögött. – Mikor? - kérdezte.
Bill feszengett egy kicsit. – Még túl kicsi vagyok a szexhez.
- Meddig akarsz várni?
A fiatalabb fiú Tom arcára tette a kezét, és megcsókolta. – Megpróbállak nem túl sokáig váratni, Tomi.
Az ajkaik összeértek, és Tom Bill fölé mászott. Az árnyékaik egybeolvadtak a hold fényében.
A mű szerzői: cynical_terror és undrockroll
Lelőhely: www.tokiohotelfiction.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése