2016. augusztus 14., vasárnap

Don't Tell Mom! 5. fejezet

Bill meglepetést tervez az ünnepekre, Tom azonban képtelen kivárni a karácsonyt, és mindenáron tudni akarja, mivel készül az öccse.

Bill púpozta a hátát, miközben Tom megnyalta a nyakát. Sós izzadságot érzett a nyelve hegyén, majd benedvesítette az ajkait, és kiszívta az öccse forró bőrét. Bill megállás nélkül nyögdécselt, és szétvetette a lábait, Tom testének feszülve. Az ujjait belevájta a testvére hátába, megkapaszkodva benne, mire Tom felmordult.

- Bocsi – lehelte Bill lehunyt szemekkel, és az arcát a testvére mellkasába temette. – Bocsi, bocsi, ó, Istenem!

Tom megrázta a fejét, és nagyot sóhajtott. A forró levegő az öccse feje búbját simogatta. – Ne sajnáld – mormolta, miközben Billt az ölébe húzta, és a hátizmait kezdte masszírozni. – Jólesik?

- Mm… - Ennyi volt Bill válasza. A merevedésüket egymáshoz dörgölték, a fiatalabb fiú pedig széttárta a lábait, élvezve a hűvös levegőt, ami az ágyékát érte. – Ó…

Tom meglökte a csípőjét, egyenesen a testvére lábai közé célozva, így a férfiassága Bill farpofái közé csúszott, megérintve a fiú bejáratát. A másik nyöszörögve reszketett Tom karjai közt, aki megismételte a mozdulatot.

- Ó, ne, Tomi – zihált Bill. – Ne… uh… ott.

A bátyja csak mosolygott, és a kérés ellenére megint előrelökte a csípőjét, Bill pedig egyértelmű élvezettel a hangjában kiáltott fel. – Francba, érzem, milyen forró vagy – nyögte Tom -, belül.

- Basszus, basszus! – Bill ide-oda tekergett Tom ölében, és hagyta, hogy a bátyja izgassa a bejáratát. Tom merevedése forró volt, kemény, nedves, és megállíthatatlanul ütközött újra meg újra a testének. Bill úgy gondolta, simán be tudna csúszni.

- Egyszer bejutok – mondta Tom. Megcsókolta a testvére nyakát, és elég erősen lökte meg most Billt ahhoz, hogy mindketten egy kicsit hangosabban kiáltsanak fel. Tom odanyomta a száját Billéhez, miközben a hátára döntötte. – Shh…

- Tomi – nyöszörgött Bill, újra meg újra. – Tomi, Tomi…

A bátyja végigsimított a combjain, majd a hüvelykujját Bill testének feszítette a fiú herezacskója mögött. Bill lábaiban megfeszültek az izmok, ahogy közrefogta velük Tom derekát, az idősebb fiú pedig felnyögött a szoros ölelés hatására. Az öccse úgy viselkedett, mintha valóban szexszelnének, és ennek semmi köze nem volt a pornóhoz. Tom a szemeibe nézett, és elégedetlen hang hagyta el a torkát. – Bill – suttogta.

- Igen. – A fiú pihentette a nyakizmait, miután erőteljes mozdulattal a matrachoz nyomta a fejét. – Igen.

- Csak… - Tom megérintette, és gyengéden végighúzta az ujjait Bill farpofái közt. – Csak csináljuk.

Az öccse tágra nyílt szemekkel bámult rá, mintha a testvére megőrült volna. – Csinálni akarod?! – nyüszített, miközben elhúzódott Tom ujjaitól. – Ne érints meg ott, ez…

- Annyira szexi – fejezte be a mondatot a másik, a kezét csupán néhány centiméterre tartva Bill bejáratától. – Bill, ne csináld, ez így van jól. Szeretlek, és meg akarlak érinteni belül.

Az öccse nyöszörgött. – Honnan tudod, hogy nem olyan undorító?

- Nem tudom – felelt a fiú őszintén. – De jól néz ki.

- Jól néz ki?! – Bill fülig elvörösödött.

- Aha. – Tom gyengéden kitapogatta a testvére bejáratát. – Mindent látok.

Bill reszketve próbált odébb araszolni, de a bátyja megragadta a combjait, és az ágyhoz szegezte.

- Nem akarod? – Tom ujjai előrébb kúsztak, éppen hogy behatolva egy picit az ujjával Bill testébe. – Fáj?

Nem fájt. Bill merevedése már-már gyötrelmesen feszült, és kezdte elveszíteni a józan eszét. Talán a bátyja betehetné, és nem is lenne nagy ügy. A teste megrándult, ahogy Tom beljebb tolta az ujját, majd elhúzódott tőle.

Nem akarta ilyen könnyen adni magát.

- Ne, Tomi! Nem tudom végigcsinálni – szólalt meg, a homlokát ráncolva. – Bocsi.

Tom felsóhajtott, de az öccse tudta, hogy nem haragszik. – Bocs, én csak…

Bill megérintette az arcát. – Tudom – mondta. – Én is többet akarok. Tomi, megizzasztasz, és olyan fájdalmat okozol, ami nem akar elmúlni.

Az idősebb fiú Bill fölé mászott, és hozzádörgölőzött a testéhez. – Annyira megnehezíted a dolgom…! – mondta, miközben a csípőjével meglökte Billt. – Megőrjítesz.

A másik mosolygott, és érezte, ahogy a gyönyör végigömlik a testén, míg a bátyja lassú ütemben újra és újra hozzásimult, ingerelve ezzel a bejáratát. – Már alapból őrült vagy. – Tom felnevetett, és nagyobb erővel lökte előre a csípőjét. – Ungh. Miközben lefogsz, én… ó!

Tom épp odadörgölte a férfiasságát Bill bejáratához, a fiatalabb fiú pedig élvezettel fészkelődött alatta. Tom összefogta a csuklóit a feje fölött, és a matrachoz szorította azokat, miközben az öccse testének feszült, és a hímvesszője csúcsa már nedvesen csillogott. Egymás szemeibe néztek, és a bőrükön érezték a másik forró sóhajait, ezzel egyidejűleg pedig mind többre vágyva nedves csókokat váltottak. Bill reszketve ölelte Tomot egyre szorosabban. Az izmai hirtelen megfeszültek, és a bátyja hasára élvezett. Tom a testvére forró magját érezve a bőrén, felnyögött, majd Bill combjai közé dugta az erekcióját, kétségbeesetten újra meg újra előrelökve a csípőjét. Az öccse ernyedten pihent alatta, miközben lustán cirógatta Tom férfiasságát, aki előretört, és sziszegve fújta ki a levegőt az összeszorított fogai között. Bill bejáratára élvezett, és le-föl húzogatva szétkente a meleg folyadékot az öccse legintimebb területén.

Egymást átölelve ziháltak. Bill félresöpörte a fiú haját az arcából, majd kedvesen szájon csókolta, megnyalva a Tom ajkai és orra közötti részt. Tom benyúlt kettejük közé, és az ujját megmártotta a testvére ragacsossá váló magjában, aztán végighúzta az ujja hegyét Bill csípőjéig.

- Jól van – szólalt meg a fiatalabb fiú nyöszörögve. – Oké, oké, most le kell állnunk.

Tom felült, és Bill felsőtestét simogatta. – Miért?

- Mert… ha folytatjuk, én… fel foglak falni – felelt a másik vigyorogva. – Tom…

A bátyja vágyakozva felnyögött, és lecsúszott Billről, majd törökülésben helyezkedett el az ágyon. – Pedig élvezném.

- Nem tudhatod – érintette meg a vállát a másik. – Semmit sem tudsz a dologról.

- Hm – hümmögött Tom. – Majd egy nap az enyém leszel. Ugye?

- Szerintem még a pornóban szereplő emberek is végül igaziból lefeküdnek egymással.

Az idősebb fiú elvigyorodott, majd az ágyra dőlve nyújtózkodni kezdett. – Lehet… bár sosem hallottunk ilyesmit.

Bill odabújt a testvéréhez, és a hasát simogatva megszólalt. – Nagyon szeretnél szexszelni velem?

Tom bólintott.

- Ez tetszik – mondta a fiú. – Nagyon tetszik.

A bátyja sóhajtva húzta magához közelebb. – Igen, nekem is.

Bill figyelte, ahogy Tom ásított, és a szeme többször volt csukva, mint nyitva. Bill is fáradt volt, de a gondolatai száguldoztak, és az egész teste lángolt. Elkeseredett vágyat érzett, de ismerte a megoldást. A csókolózás nem volt elég, ahogy az egymáshoz dörgölőzés sem. Minden, amit csináltak… egyszerűen nem volt elég.

A hátára hemperedett, és hallgatta Tom halk hortyogását. – Jó éjt, Tomi – suttogta. Nem kapott választ, így csupán lehunyta a szemeit, és várta, hogy álomba merüljön.


* * * * *


Bill a konyhaasztalnál ült, és kimerülten meredt az előtte lévő, félig üres tálra, amelyben Cheerios gabonapehely volt. Tommal és Andreas-szal egész éjjel horrorfilmeket néztek, ez volt az ő kis halloweeni bulijuk. Ugyanis sehová nem hívták meg őket, még Georg és Gustav is nélkülük szervezett magának programot.

Viszont jól érezték magukat, igazi felnőttekhez illő bulit tartottak. Simone és Gordon megengedték, hogy egész éjjel ébren maradjanak, és rendelhettek pizzát, meg amit csak akartak! Andreas még néhány üveg sört is csempészett az apjától, és olyan filmeket néztek, amiket egyébként a szüleik nem akartak volna, hogy lássanak. Nem indultak el az éjszakába cukorkákat és csokit gyűjteni, és nem öltöttek fel ijesztő jelmezeket. Egyszerűen felnőttek.

Bill agyán újra és újra átsuhant ez a gondolat, miközben a gabonapelyheket kevergette a táljában. – Felnőtt vagyok – motyogta.

Elmosolyodott. Tom épp ekkor lépett be a konyhába, a mellkasát vakargatva és ásítva.

Az öccse mosolya még szélesebbre húzódott.


* * * * *


Ez egy ilyen éjszaka volt.

Bill nem tudott elaludni. Tom úgyszintén. Az idősebb fiú ágyán ültek, egymással szemben, és kártyáztak. A vekker majdnem hajnali két órát mutatott, de még csak nem is ásítoztak.

- Te jössz – szólalt meg Tom unott arccal, és bedobott egy kártyát a közöttük lévő rendezetlen kupacba.

- Ezt nem lehet így játszani – mondta Bill.

Tom megvonta a vállát. – De én így játszom.

A másik elmosolyodott. – Tetszik, ahogy játszol.

Tom szája is felfelé görbült, és Billre pillantott. – Tényleg?

Az öccse a szemeit forgatta, miközben leengedte a kezét, amiben a kártyáit tartotta. – Ez unalmas.

- Te vagy az unalmas.

- Ha, ha. – Bill grimaszolt, és az órára nézett. – Talán leosonhatnánk tévét nézni.

- Kétlem.

Bill összegyűjtötte az ágyon heverő kártyákat egy pakliba, majd letette azt az ágy melletti asztalra. – Ne légy ilyen morcos.

Tom ledőlt az ágyra, és a kezeit a feje alá tette. – Gyere ide!

A testvére elmosolyodott, lekapcsolta a kislámpát, és a bátyja mellé húzódott. A szobára sötétség borult, így a fiúk csupán egymás arcát tudták kivenni a hold derengő fényében. – Miért?

Tom felnevetett. – Semmit nem teszek veled, ígérem.

- Az szívás – hangzott a válasz. Egymásra mosolyogtak, Bill pedig végre Tomhoz bújt, és összegömbölyödött mellette. – Érzem a szagod.

- Nincs szagom!

Bill megbökte a fiú mellkasát. – Dehogynem, és nekem tetszik. Mmm. – Beleszimatolt Tom nyakába.

- Igazán?

Az öccse puha csókot lehelt a füle mögötti részre. – Aha. – Kinyitotta a száját, a csók pedig nedves és forró lett. – Tomi, én… adok neked valamit karácsonyra.

Tom hirtelen feszült lett. – Micsoda? Sosem ajándékozzuk meg egymást! És én nem adok neked semmit.

Bill megszorította a testvére kezét. – Tudom, hogy nem veszünk egymásnak cuccokat, de ez egyszerűen… túl tökéletes.

- Ki van zárva – húzta a száját Tom. – Hülyeséget beszélsz. Biztos valami… baromságot fogsz adni.

- Akkor lehet, hogy inkább megtartom – ráncolta a homlokát Bill, és elfordult a bátyjától.

- Ne csináld, meg akarom kapni – ragaszkodott hozzá Tom. – Akkor is, ha baromság.

- Megint mufurc vagy.

Tom elvigyorodott, és felhúzta a testvére pólóját, hogy aládughassa a fejét. Odanyomta az arcát Bill hátához, és megcsókolta a lapockái között. – Áruld el!

- Nem akarod tudni, higgy nekem.

- De, igen – mondta Tom, majd finoman megharapta Bill vállát. – Zenével kapcsolatos?

- Hát… afféle – felelt a másik, a válla fölött hátranézve. – Tudom, hogy nagyon vágysz rá.

A bátyja átgondolta a dolgot. – Egy CD vagy valami hasonló?

Bill nevetni kezdett. – Nem nagy ügy, inkább felejtsd el!

- De mi van, ha megveszem magamnak? Még kb. két hónap, mire karácsony lesz. – Tom nyomatékosan megbökte a fiú vállát.

- Nem fogod megvenni magadnak – szólt halkan Bill. – Ne aggódj.

- Adj tippet! – nyafogott a bátyja.

- Nem, mert akkor kitalálod – hangzott a felelet -, és akkor már nem lesz olyan különleges.

- Ó, gyerünk már, unatkozom. – Tom végighúzta a forró nyelvét Bill hátán, aki felsóhajtott. – Megehetem?

Az öccse alig észrevehetően megvonta a vállát. – Igen.

- Komolyan?

- Hát, olyasmi.

- Egyértelmű választ várok – mondta Tom. A tenyerét Bill hátára helyezte, és végigsimított rajta. – Adj még tippet, és akkor… azt teszem, amit csak akarsz.

A testvére elpirulva nézett rá. – Amit csak akarok?

Tom bólintott. – Nagyobb, mint egy cipős doboz?

- Igen.

- Bill – nógatta a másik, miközben az öccse nadrágját rángatta. – Árulj el még valamit!

Bill jólesően megborzongott, ahogy Tom ujjai végigsimítottak a farkcsontján, majd megragadták a fenekét. – Már régóta szemezel vele.

- Ó. – Az idősebb fiúnak sikerült lehúznia a testvéréről a nadrágot, így Bill immár meztelen volt. Megérintette a hasát, az öccse pedig szinte dorombolni kezdett. – Még egy tippet!

- Egyértelmű - Bill széttárta a lábait, így csalogatva Tomot a combjaihoz -, hogy szeretni fogod. – Rámosolygott a bátyjára.

- Sok mindent szeretek – mormolta Tom, miközben hozzásimult az öccséhez. Bill nyöszörögve fogta meg a másik fiú nadrágját, és lehúzta róla. Megszorította Tom fenekét, aki felmordult.

- De ezt imádni fogod.

Az ajkaik találkoztak egymással, a játék pedig véget ért.


* * * * *


- Ismerek valakit, akinek megvan? – kérdezte Tom. – Mint például, Andreasnak a Playstation?

Bill a szemeit forgatta. Hazafelé tartottak a suliból a csípős hidegben, a leheletük pedig fehéren bodorodott előttük. – Nem, ez nem olyan dolog.

- Teljesen kifogytam az ötletekből – mondta a bátyja. – Most komolyan. Semmi mást nem akarok karácsonyra, csak egy új gitárt.

Bill megpördült, ezúttal hátrafelé sétálva, és gyengéden megrántotta Tom sálját, maga után húzva a fiút. – Higgy nekem, Tomi, ez még egy gitárnál is jobb lesz.

Most az idősebb fiún volt a sor, hogy a szemeit forgassa. – Ki van zárva!

Bill kiöltötte a nyelvét, és egészen közel húzta magához Tomot, majd megnyalta az orra hegyét. – Meglátjuk.


* * * * *


- Add ide a zöldborsót – pillantott Bill Simonére. – Kérlek – tette hozzá.

Az édesanyja elmosolyodott, és átnyújtotta neki a borsóval teli tálat a vacsorájuk maradéka fölött, Bill pedig éhesen vetette rá magát. Miközben a tányérjára szórta, Tom figyelmesen nézte őt.

- Milyen színű? – szólalt meg, és játékosan belerúgott a testvérébe az asztal alatt. – A cucc.

- Milyen cucc? – Simone letette a villáját.

- Csak valami ostobaság – felelt Tom -, amit Bill fog adni nekem karácsonyra.

- Idén nagyon el leszel kényeztetve, Tom. – Gordon megtörölte a száját egy szalvétával, és elvigyorodott. – Legalább is, anyukád és én így gondoljuk.

Bill duzzogva biggyesztette le az alsó ajkát. – És velem mi lesz?

- Mit szeretnél, drágám? – kérdezte Simone.

A fiú megvonta a vállát. – Hírnevet.

Tom felhorkant. – Sok sikert! Na, nyögd már ki, milyen színű!

- Tudtad, hogy anya és Gordon egy hülye gitárral fog meglepni karácsonykor?

- Bill! – kiáltottak fel kórusban a felnőttek.

- Bocs – motyogta a bűnös.

- Basszus, ez király! – jött izgalomba Tom. – Megkaphatnám most?! Tudnám használni. Ez most komoly? Tényleg vettetek egy gitárt? Milyen típusú?

Gordon összevonta a szemöldökét. – Ejtsük a témát. – Neheztelő pillantást vetett Billre, aki csupán a szemeit forgatta.

- Nincs semmilyen színe, Tom – mondta. – Ez bonyolultabb ennél.

A bátyja ismét elnyúlt a székén, és a szájába vett egy falat krumplit. – Hány nap múlva lesz karácsony?


* * * * *


Bill alulról felfelé, nagyon lassan haladva végighúzta a nyelvét Tom férfiasságán, majd a szájába vette a csúcsát. Az idősebb fiú felnyögött, és enyhén meglökte a csípőjét, de Bill kivette a szájából. – Jobb, mint amit most csinálok – mondta érdes hangon.

Tom gondolatai messze elkalandoztak, így csak pislogott Billre. – Huh?

- Az ajándék – emlékeztette az öccse, majd beledöfte a nyelvét a Tom hímvesszejének csúcsán lévő nyílásba. A fiúnak el kellett fojtania a feltörni készülő kiáltást.

- Ki van zárva – zihálta Tom. – Nem létezik!

Bill csak mosolygott, és ismét a szájába vette a testvére merevedését. Tom képtelen volt elképzelni, hogy létezik bármi, amit Bill meg tudna venni, és jobb lenne az orális szexnél. Persze abban a pillanatban egyébként sem tudott gondolkodni.

Csupán káromkodni volt képes, és azon igyekezett, hogy Bill minél többet be tudjon fogadni belőle, miközben elgyengülve simogatta az öccse haját.

* * * * *


- Fogd be! – nevetett Tom. – Te csak szédítesz!

A két fiú összebújva pihent a kanapén, és valami béna filmet néztek a tévében. Kettesben voltak otthon.

- Komolyan mondom, hogy tud beszélni – mondta Bill. Kezdett belefáradni abba, hogy Tom állandóan a karácsonyi ajándék miatt nyaggatja, és már ott tartott, hogy inkább elárulja neki a meglepetést, hátha akkor békén hagyja.

Tom rátette Billre az egyik lábát, míg a másikat lelógatta a kanapéról. – És mit mond?

- Amit csak akar – felelt a másik mosolyogva.

- És ezt most higgyem el…

- Naná.

Tom nagyot sóhajtott. – El kell árulnod, különben megőrjítesz.

- Tudod, ez azért érdekes – magyarázta Bill -, mert ha tudnád, mi az ajándék, ugyanilyen hatással lenne rád.

- Argh – morgott Tom. – Ne gyötörj tovább!

- Nem gyötörlek.

Tom kezdte nagyon fárasztónak érezni a dolgot. – Még egy tippet kérek, utána nem kérdezek többet. De valami használhatót mondj!

Bill elhúzódott egy picit a testvérétől, hogy rá tudjon nézni. – Amikor majd odaadom… egyúttal te is adsz nekem valamit.

- Mi van? – A bátyja tátogott, mint a partra vetett hal. – Jól van, ez kész. Feladom. Nincs is semmilyen ajándék, igaz? Csak szórakozol velem.

- Nem – hangzott a válasz. – De ez a legjobb tipp, amit adhatok.

Tom hátradőlt a kanapén, és bólintott. – Oké… nincs ötletem, szóval azt hiszem, az lesz a legjobb, ha várok.

Eltelt néhány perc, az ikrek pedig kifejezéstelen arccal bámulták a képernyőt. Bill az eddiginél is jobban hozzásimult a testvéréhez, és sóhajtva temette az arcát a nyakába. Égett a vágytól, hogy kitálalhasson Tomnak, végül nem bírta tovább. – Tom…

- Hm? – A bátyja gyengéden cirógatta Bill alkarját.

- Um… - Bill érezte, hogy elönti a vér az arcát, és soha ennél vörösebb nem volt még a feje. Tom kíváncsian figyelte a változást. – Um.

- Mi van már?

- Karácsonykor – Bill hirtelen Tom szemeibe nézett -, le fogok feküdni veled. Erről van szó.

Az idősebb fiú döbbenten pislogott. – Filmes szex vagy igazi?

Bill a kezei közé rejtette az arcát, és váratlanul nagyon sebezhetőnek érezte magát. – Igazi.

- Tényleg? – Tom kezei a fiú vállára csúsztak, és erősen megszorította azokat. – Igaziból?

A másik bólintott. – Csinálni akarom veled, Tomi. Tudod. Te, bennem. – Tom mereven nézett Billre, aki egy pillanatig azt hitte, a testvére dühös lett, azonban nem volt miért aggódnia. Az idősebb fiú erőszakosan csókolta meg Billt, aki hirtelen a kanapén fekve találta magát, miközben Tom kezei és ajkai erőszakosan birtokba vették minden porcikáját.

- Francba, francba, francba – kesergett Tom. A kezei folyamatosan ide-oda jártak Bill testén, míg végül megállapodtak a nadrágja cipzárján. – Nem kellett volna elmondanod. Én… bele fogok őrülni a várakozásba.

- Nem akartam elmondani, de nem hagytál békén! – Bill nyöszörögve figyelte, ahogy a bátyja lerántja róla a nadrágjával együtt az alsóját is, és rögtön rátalált a fenekére.

- Hadd érintsem meg – kérte elfúló hangon Tom. – Csak egy kicsit.

- Nem! – tiltakozott a másik. – Karácsonyra tartogatom.

- Leszarom a karácsonyt – válaszolt Tom, és Bill farpofái között húzogatta a hüvelykujját.

- Ez olyan, mintha leselkednél. – A fiatalabb fiú beharapta az alsó ajkát. – És ma még nem is zuhanyoztam.

Tom felnyögött, és az ölébe húzta a fiút, aki szétterpesztett lábakkal ült a testvérén, de a tekintetét elkapta. – Nem érdekel, Bill. Nem gondolom, hogy undorító vagy, és semmit nem tudsz csinálni, amitől undorodnék. Szeretlek, engedj magadhoz!

- Én is szeretlek. – Bill megcsókolta Tom szája sarkát. – Talán… nem is tudom.

- Különben belehalsz a kíváncsiságba.

A fiú ezek szerint már félholt volt. – Jó… de csak egy kicsit. Ez olyan, mintha megráznád az ajándékot, hogy kitalálhasd, mi lapul a dobozban.

Tom felnevetett, és az ujjai azonnal rátaláltak Bill bejáratára. – Mi rejtőzik odabent, Bill? – Egy nagyon kicsit becsúsztatta az egyik ujját. A fiú erre megfeszítette az izmait, és nagyot sóhajtott.

- Fogalmam sincs – válaszolt. – Ez… furcsa érzés.

A bátyja kihúzta az ujját, és a szájához emelve bekapta azt.

Bill szemei nagyra nyíltak. – Tom!

- Nedvessé kell tennem – hangzott a felelet. Megkereste a testvére bejáratát, és újra betolta az ujját, ezúttal az első ujjpercéig. Bill felkiáltott, és fájdalmat érzett odalent, holott a hímvesszeje máris éledezni kezdett.

- Ó, Istenem, vajon milyen érzés lesz, ha behatolsz a… tudod, azzal.

Tom mélyebbre furakodott az ujjával. – A farkammal, Bill.

Az öccse Tom nyakához nyomta az arcát. – Igen, a farkaddal.

- Ez milyen? – A bátyja sután behajlította a bent lévő ujját, Bill pedig megrándult az érzéstől.

- Ez… - A fiatalabb fiú lehunyta a szemeit, és visszatartotta a lélegzetét. – Ó, váó…

- Mi az?

- Sosem éreztem ilyesmit korábban.

Tom kihúzta az ujját, és mereven nézte azt. – Hát, nem sok fért be.

- Nem tudom, hogy majd a te… farkad… befér-e majd – aggódott Bill.

- Muszáj neki – jelentette ki Tom halkan. – Muszáj, mert ikrek vagyunk.

- Ne borulj ki, még mindig akarlak – nyugtatta meg az öccse. – Majd csak sikerül… ugh. Próbáld megint az ujjaddal.

Tom buzgón csúsztatta be az ujját, ezúttal szárazan, mire Bill felszisszent, és Tom nyakába temette az arcát. Úgy érezte, megsértették, de valahogy ez egyúttal izgatta is. Felemelkedett, és a bátyja ölébe ült, hogy megkönnyítse a behatolást. Tom a haját simogatta, miközben még beljebb tolta az ujját, Bill pedig ennek hatására összehúzta a záróizmait. Tom felnyögött, és megpróbálta kihúzni az ujját.

- Mi az? - Bill szemei elkerekedtek.

- Éreztem. A fenébe, éreztem!

A fiatalabb fiú elmosolyodott, ahogy megint összeszorította az izmait Tom ujja körül. – Képzeld el…

A bátyjának nem okozott gondot elképzelni ugyanezt a nyomást és hőt, amint a hímvesszőjét öleli körül. Felnyögött, és kihúzta az ujját, Bill pedig tiltakozásul és egyúttal megkönnyebbülten kezdett nyöszörögni. Tom ágyéka már fájdalmasan feszült. – Bill, meg akarlak dugni.

A fiú kinyitotta a száját, de a bátyja leintette.

- Csak eljátsszuk – mondta. - Térdelj le!

Bill kényelmetlenül izgett-mozgott a testvére átható pillantásától kísérve, de végül megfordult. Hallotta, ahogy Tom a nadrágjával bénázik, majd hirtelen megérezte a leheletét a tarkóján.

- Így fogom betenni – szólt a bátyja. Odanyomta a férfiasságát Bill farpofái közé, és dörzsölni kezdte vele a testvére fájó bejáratát. – Így akarom csinálni.

- Nem – zihált Bill, miközben ringatózva érintette a fenekét Tom ágyékához. – A hátamon akarok feküdni és csókolózni veled.

Tom átfordította az öccse testét, megragadta a lábait, és letérdelt a lábai közé. Félrebillentette a fejét. – Így is, úgy is kipróbáljuk.

- Ez az én ajándékom, én fogom megmondani, hogyan akarom odaadni – mondta Bill szégyellősen.

A bátyja szélesre tárta Bill lábait, és előredőlt. – Mindkét módon.

A másik elmosolyodott. – Talán.

Tom megbökte a hímvesszőjével Bill bejáratát, és csaknem elolvadtak a forróságtól, amit éreztek. A fiatalabb fiú felsóhajtott, és kinyúlt, hogy megérintse a bátyját. – Tomi.

- Hm? – A másik még jobban előrehajolt, és egymáshoz dörgölték az orrukat. – Igen?

- Ha megtesszük – mondta halkan a fiú -, akkor ez örökre szól, igaz?

- Ehhez nem kell ezt tennünk – felelt Tom a homlokát ráncolva. – Ez egyébként is örökre szól.

Bill szipogott, és próbálta elrejteni a könnyes szemeit. – Rendben. Ugyanis csak neked engedem ezt meg, másnak nem. Soha.

Tom bólintott, és még mindig a térdeit markolva, lendületesen megcsókolta őt. Az öccse kipislogott a szeméből egy könnyet, és a kezeit a bátyja arcára tette.

Ekkor váratlanul ismerős zajok ütötték meg a füleiket. Egy autó állt be a felhajtóra, mire mindketten csalódottan felnyögtek.

- Francba – mormolta Tom, máris magára rántva a nadrágját.

- Tudom, tudom – hadarta Bill, miközben a kezével jelzett a testvérének, hogy dobja oda neki a nadrágját. – Tudom.

- Siess! – suttogta a másik. – Pont úgy nézel ki, mint aki az imént csinálta.

Bill lesimította a haját, és megtörölte az arcát. – Pedig nem is.

Tom elvigyorodott, és gyorsan megcsókolta a testvérét, mielőtt felhúzták a cipzárt a nadrágjukon, és a kanapéra huppantak. Hamarosan belépett Simone és Gordon, átfagyva és kissé becsípve.

- Fiúk! – üdvözölte őket az édesanyjuk, és leült melléjük. Megölelte Billt, aki beszippantotta az ismerős illatot. – A bulinak hamarabb lett vége.

- Pont most aludtunk el – mondta Bill.

Simone gyengéden beletúrt a fiú hajába, majd megérintette az arcát. – Meleg az arcod, és olyan bágyadtnak tűnsz. Ugye, nem leszel beteg megint?

Bill szipogott egy kicsit. – Hát, remélem.

- Undorító – jelentette ki a másik fiú.

- Fogd be, Tom, különben csak egy nagy darab szenet találsz majd a karácsonyfa alatt – felelt a testvére gonoszan.

Simone nevetni kezdett, és megpaskolta Bill fejét. – Viselkedjetek!

- Majd adok én neked valami nagydarabot – kacsintott rá Tom, és titkon egymásra mosolyogtak.

A mű szerzői: cynical_terror és undrockroll
Lelőhely: www.tokiohotelfiction.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése